Rácsai Róbert : Az ezüstfenyő

Sokszor néztem, hogy a csúcsán
gyakran megpihent egy gerle,
és köszöntött éjjelt-nappalt
halkan búgva, énekelve.

A szomszédban, egymagában,
állt a büszke, hatalmas fa;
bár a talaj sziklás arra,
mégis felnyúlt a magasba.

 

Sokszor néztem, hogy a csúcsán
gyakran megpihent egy gerle,
és köszöntött éjjelt-nappalt
halkan búgva, énekelve.

 

Mindegy, mi volt: ősz, vagy tavasz,
ő kékezüstbe öltözött,
boldogan néztem én fel rá,
a tengernyi sok gond között.

 

Évtizedek jöttek-mentek,
de ránk borult, mint egy ernyő,
védett minket valamitől
az a csodás ezüstfenyő.

 

 

Kivágták az ezüstfenyőt,
egy láncfűrész végzett vele.
Öreg volt már, halni készült –
mégis szívem szakadt bele.

 

Mert megszűnik minden egyszer,
Én is elmegyek majd, tudom;
én is leszek ezüstfenyő,
és leszek másnak fájdalom.

 

2018-11-10

 

P.s.: Nincsen képem róla sajnos… de talán ilyen lehetett “kamaszkorában” az a gyönyörű ezüstfenyő. 

Legutóbb szerkesztette - Rácsai Róbert
Szerző Rácsai Róbert 171 Írás
1971. február 6.-án születtem Veszprémben, azóta is itt élek feleségemmel és két fiammal. Angol nyelvet tanítok. Verseket, esszéket írok, 2016-ban jelent meg első verseskötetem Séták Fiaimmal címmel. Korábban folyóiratokban, antológiákban jelentek meg írásaim. Emellett főleg ír költők, írók verseit illetve drámáit (Oscar Wilde, Joseph Mary Plunkett, Pádraic H. Pearse, W.B. Yeats, stb.) fordítom. Fordításaim egy része megtalálhatók a Magyarul Bábelben c. honlapon.Több megjelent különféle folyóiratokban, újságokban, néhány Yeats versfordításom pedig az EFACIS nemzetközi kiadványában is szerepel (Leuven, 2015). Jelenleg egyfajta történelmi regényfélén dolgozom. Hobby: nyelvészet, Tolkien nyelvei, íjászat, ásványok, olvasás, írás, filmek... sok minden.