dudás sándor : A nagy csendről

Nyomtatás

A csendről kellene beszélni.

Arról a csendről, amely nem kezdődik

és nem ér véget.

Benne a Nap parányi rész,

rendszere, fénye, 

keletkezése, pusztulása.

Benne ez a vers,

és minden megírt, megírandó,

elveszett, elszállt vers.

A költészet teljessége.

Az ilyen csendben

mit számít élet és halál?

Értelmen túl virágzó titkok:

Mindenség bokra,

semmi ága.

Benne van minden egyes ember,

minden egyes fa, 

minden egyes fűszál.

Mennyi minden,

amit soha nem vettünk,

és soha nem fogunk észre venni.

Hangok, zenék összessége,

tengerek zúgása, 

atomok robbanása,

madarak és angyalok 

sokmilliárd szárnycsapása.

Nyelvre nem lelt szavak, 

megszületni készülők, kihaltak.

Jelképek, jelek.

Mind nem hallom, 

nem hallod,

nem hallja, 

de van, 

benne kavarog a világban.

Mindenség egyik eszköze, Ember,

a lét

fojtó, kavargó teljességében

érted ezt a csendet?