Bogdán Mária : Tovább lépni

A férfi kilépett a kórház főbejáratán és rágyújtott.  Anyja felé kínálta a cigit, aki már tíz éve nem dohányzik. De most elfogadta.

Tekintetükben a reményvesztettség.

Pofán vágták őket az orvos őszinte szavai. Tegnap még úgy tűnt minden rendben lesz. A műtét két hete hosszú volt, de sikeres.

Ma… Ma az orvos behívta őket az irodába.

Az idős asszonytól pár slukk után elvette a fia a cigarettát,  majd taxit fogott neki és besegítette.

– Anyu, csatold be az övet!

Anyja csak nézett maga elé, hiába kopogott neki az ablakon keresztül. 

“Közel ötven éve együtt jóban-rosszban. Az egyetlen férfi. Akibe még ennyi idő után is szerelmes. A mája? A veséje? De hát ezekkel sose volt gondja! Hogy lehet mégis?  Áttétek mindenhol? “

A férfi hazaindult. Gyalog,  hogy ne lássák a villamoson mennyire megroggyant.

Befordult egy szűk utcába.

Úgy érezte a házak összenyomják.

Leült egy lépcsőre, és zokogni kezdett. 

“Uram, az édesapja nem fog felépülni”

Tócsát sírt a lábai elé…

Pár perc múlva tovább indult. Még el kell mondania az öccsének. Még erősnek kell maradnia. Még csoda is történhet.

Hosszúakat lépett, csak a válla rázkódott még. 

A szürkületben fellobbantak a város fényei.

/Az illusztráció Horváth Zsóka fotója/ 

Legutóbb szerkesztette - Bogdán Mária
Szerző Bogdán Mária 13 Írás
Szekszárd mellett lakom egy kis faluban, Szedresen. Mezőgazdasági vállalkozóként dolgozom. Stresszoldásként írok verseket kb. tíz éve. Két kötetem jelent meg magánkiadásban, valamint antológiákban olvashatóak még verseim. Szederfalu "művésznéven" publikálok itt-ott.