Nótát fújt a dudán,
Duda nem szólt még ily búsan
És nem is volt ily vidám.
O’Driscoll dala zavart fel
Gácsért és vadkacsát,
Hol magas nád szegélyezte
A bús Szarvas Tavát.
És látta, hogy lett sötét a nád
Amikor este lett,
S álmában látta fakó haját
Párjának, Bridgetnek.
Álmodott, dalolt s egy dudás
Nótát fújt a dudán,
Duda nem szólt még ily búsan
És nem is volt ily vidám.
Látott ifjakat s lányokat
A réten táncuk járták,
S Bridget is ott volt közöttük,
Arcán bú s vidámság.
Körbeállták a táncosok
S beszéltek sok édeset,
Egy ifjú vörösbort hozott
S egy lányka kenyeret.
De a mulatozók közül
Bridget elrángatta őt,
Üljön inkább fénylő kezű,
Vén kártyások között.
A kenyér s bor végzetet hozott,
Mert ők a lég seregei;
Csak ült, s álmában a hajával
Játszadoztak ujjai.
Játszott a vidám vénekkel,
S nem gondolt semmi rosszra,
Mígnem egy ifjú Bridgetet,
A táncból elragadta.
Felkapta a legszebb ifjú
A leányt a karjaiba,
Nyakát, mellét és a karját
Fakó haja takarta.
O’Driscoll akkor a kártyát
Eldobta és felébredt:
Minden vén és férfi s leány
Akár a füst – elszéledt.
De hallotta, hogy fent egy dudás
nótát fújt a dudán,
duda nem szólt még ily búsan
és nem is volt ily vidám.
Az eredeti az alábbi linken olvasható: https://www.poemhunter.com/poem/the-host-of-the-air/
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Rácsai Róbert
