Bojtor Iván : PEDIG…

A Zsoldos Péter Emlékév keretében meghirdetett “Harc az áltudományos mítoszteremtés ellen” elnevezésű esszépályázatra írtam, 2017-ben.

 

 

Unalmas egy esszé lesz. Nem lesz benne, sem megkövezés, sem boszorkányégetés.

Tulajdonképpen egészen másra készülök.

Sorra áttúrom a pince sarkában évtizedek óta dohosodó dobozokat. Valami olyasmit keresek, ami esetleg engem igazolhatna és nem téged. És… és találok egy megsárgult papírlapot a kézírásoddal. Ez, az egy élte túl a költözéséket, beázásokat. Csak egy rövid üzenet. Nem segít semmit.

Még az sem tudom, hogy kezdjem el.

Talán így: Magam is írtam néhány tucat „áltudományos” cikket.

Lelki szemeim előtt már látom is, hogy néhányan fintorognak, vicsorognak (és nem olvassák tovább). Ezért majd az elejére beleírom, hogy nem leszek az „ördög ügyvédje”. Pedig….

Két dologgal van itt probléma: a zsákkal, és a módszerrel.

Van egy óriási zsák, melybe mindent beleszórnak. Az UFÓ-hívők beledobálják a most még megmagyarázhatatlan jelenségek leírásait, a gömbvillám megfigyeléseket, a furcsa alakú felhők, vagy az éjszakai égbolton áthúzó repülőgép felvillanó reflektorának fényéről készített fényképeket, az Atlantisz keresők minden furcsa régészeti leletet, az így is, úgy is értelmezhető hajdani leírások kicetlizett, vagy átírt változatait (a többiek meg… róluk később, hátha túllépem az ötezer karaktert).

Szóval van az a hatalmas zsák, az a hatalmas zsákbamacska. Jönnek a szkeptikusok, egyikük belenyúl, találomra kihúz belőle valamit, körbemutatja, mindenki látja, hogy nincs azon semmi rejtélyes, legyintenek, gyorsan visszakötik a zsák száját és az egészet kidobják a szemétbe.

A legtöbb áltudományos elmélet játék. Miért vannak ekkora hatással ránk? Mert szeretünk játszani, szeretünk ábrándozni (Vagy az életelemünk?). Van egy másik kategória is: a gondolatkísérlet. „Mi lett volna, ha….?”. Persze ez a kérdés ma már mást fémjelez, az alternatív történelmet. Rendben! Akkor majd átfogalmazom valahogy.

Néhányan az áltudományok és a sci-fi határáról beszélnek. Nincs semmiféle határ. Bizonyos témák éppen úgy beleolvadtak néhány tudománytalannak bélyegzett elméletbe, mint ahogy a leggyerekesebb elméleteket is felhasználják az irodalomban (és akkor, még a filmekről nem is beszéltem).

Eddig ez mind csak blabla. Néhány példa is kellene bele.

Talán az lesz a legjobb, ha a sajátjaiból, mert akkor nem sértődik meg senki, se az akivel példálózok, se az akit kihagytam.

Néhány éve Mircea Eliade egyik könyvében arról olvastam, hogy a sumérok, egyiptomiak azt tartották, hogy városaik, folyóik az Égi Birodalomban lévő városokról, folyókról kapták neveiket. Még azt is megadták, hogy azok az égi mintaképek, melyik csillagképben vannak.

Az az ötletem támadt, hogyha a Földre már érkeztek idegen lények, akkor az ősi földrajzi neveink között más bolygók, más világok földrajzi nevei rejtőzhetnek. Az „áltudományos cikk” (szerintem: gondolat kísérlet) után elkezdtem erről egy novellát körmölni, de még mielőtt befejezhettem volna…. (Lehet, hogy feltámadt a számítógép kritikus szelleme?) a gép leállt, és nem is indult el soha többé.

Tehát a téma útvonala a következő volt: tudomány, áltudomány, science fiction.

Kiszámolhatnám, hogy ennek a hármasnak hány variációja létezik. (Dehogy számolom!)

Mi a hiteles?

Változott a világ. Amikor azt a kijelentést tetted az „áltudományos mítoszteremtőkről” a tudomány és áltudomány határmezsgyéje még sokkal szűkebb volt. Mára a világhálón összekeveredett minden.

Az, hogy valami egy „áltudományos” lapon jelenik meg attól még lehet hiteles. Ez fordítva is igaz, egy tudományosnak kikiáltott oldalakon is jelenhetnek meg blöffök.

2007 októberében, a Wikipédia nyitóoldalára, a kiemelt cikkek közé bekerült egy, a Bicholim-konfliktusról írt szócikk, amely szerint 1640 és 41 között, háború dúlt Portugália és a mai India területén fekvő hajdani Maratha királyság között. A konfliktust végül békekötés zárta le, és ez vezetett a független Goa állam létrejöttéhez. A szócikk hosszú volt és alapos, linkek tucatjaira hivatkozott. Hitelességét már önmagában az is alátámasztotta, hogy a kiemelt cikkek közé sorolták, ahova elvileg csak ellenőrzött, magas színvonalú, hiteles szócikkek kerülhetnek. Pedig… (Az egyik forrásként megjelent könyv ISBN azonosítója egy svéd mesekönyvé volt.)

Nehéz igazságot tenni.

Csak szorongatom itt ezt a megsárgult papírlapot, mintha az bármiben is segítene.

„Ivánom! Kedden nem tudok menni, mert Prágába… Péter”.

Nem is tudom… Elbizonytalanodtam. Most veled vitatkozom, vagy magammal?

Emlékszem. Hányszor elmondtad? „Ivánom! Jók ezek az írások, csak rövidek. A science fiction műfaja: a regény.”

Egy regényt sem írtam. Maradtam a novelláknál. Pedig…

Most meg ez a pályázat…

Visszaragasztom a doboz tetejét, és elindulok felfelé a pincelépcsőn.

Lehet, hogy mégsem írom meg az esszét. Pedig…

Legutóbb szerkesztette - Bojtor Iván
Szerző Bojtor Iván 58 Írás
„A fantasztikum itt van. Úgy is nevezik, hogy élet.”