Gősi Vali : Hallod újra

Gergó András fotójának hangulatára, a szerző megtisztelő hívására és engedélyével

Egy csobbanás csupán

a csöndben most a szó,

emlékezni hív a megvénült folyó.

Bár hulláma rég elcsitult,

a hangja már szelíd,

a hosszú Úton megpihenni, 

most lassú táncra hív.

Odavár, hol madár se jár,

hol bealkonyult a láthatár,

de megvillan az emlék, 

és visszacsábít álmodni még 

a tűnt ifjú nyár, mint nemrég,

mikor a zord szívek falán 

virág fakadt az út során, 

s a szelíden ringó tengerek 

ölén, mint megbékélt kisdedek,

már örökkön ott szendereg 

sok viháncos folyó-gyerek,

és átragyognak az alkonyon

az álomból ocsúdó partokon 

a múltidéző esték;

kavics moccan a lábnyomon,

hallod, ahogy a kő dalol,

és életre kelti a csönd megint

arannyá érett emlékeid,

végeérhetetlen partokon.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 286 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/