Lantos Tímea : Ecsetvonás

Ha ékszered lehetnék,

míg vénáidban pulzál a vér

elcsenném bőröd melegét.

 Csillagok potyognának a szeretkező testre,

s  ezüst kalapját égre szögezné az éj.

 

Harmat súgna rímeket a lihegő nyársnak,

ha ajkadon gyöngyözne a feloldozás.

Már csak lágyan mozdulnék…

Pihenj csak!

megszelídült gerinced vonalán

tenyerem puha ecsetvonás.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 86 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!