Csak csodálóztam apám tolvajkulcsát,
a záron, mint egy titkos szellem bújt át,
s a vak résekkel szaggatott rekeszbe,
a keze értőn, illesztgetve tette,
s csak tekerte, mint vasutas a srófot,
az akadt hangba belehallgatózott,
a háziak – mint varázslót – figyelték,
vasdarabba beszorított lelkét,
az ujj igézte, s úgy fogta marokra,
hogy múlását az idő visszafogta,
és azt már csak a zárak szentje látta,
ahogy a káoszt rendre birizgálta.
Pár kattanás volt. Az is csöndre hajló.
S a ház boldog lett. Kitárult az ajtó.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Böröczki Mihály - Mityka
