Seres László : Elhagyott Babák

Seres László

Elhagyott babák

Minden,ami itthon körbevesz,ma is őrzi a kezed nyomát 
A törpévé összement babák,legók,piciny kinder-figurák 
Űlnek,állnak,lógnak a polcon,könyveim között,fiókok alján 
Kutatnak utánad,mint régen,keresnek,s kérdően néznek rám 
Sulykolják tompuló agyamba,hogy itt voltál parányi gyermek 
Értelemre lobbanó szemed,mint a hajnal fel-felderengett 
S újjaid közt életre keltek,ezek az elhagyott kis babák 
Veled aludtak,veled keltek,s gügyögéseidet hallgatták 
Együtt sírtatok,együtt nevetettek,még esti mesén körbevett mind 
Gyere,és vígasztald meg őket,ülj le közéjük újra megint 
Szolj a Ducikádra,vigyázzon!Egy idő óta sokat eszik! 
A kékszemű,alvós,szerelmes,egy hete majd belebetegszik 
S a sértődős,szőke hajú dög,újra elkerűli a többit 
Hiába hívják a Barbik is,Ő csak szépítkezik, s öltözik 
Csak nézem őket,sosem tudtam,hogy ilyen ez a gyerek-világ 
Néha úgy érzem a polcokról,hogy hozzám szólnak mind a Babák 
Szemük fényében könnycsepp csillan,oly rég volt,hogy megölelték 
S fülükbe súgták,hogy szeretik,mint anya szereti gyermekét 
Tudom,jaj,hogy rohan az idő, s annyi ábrándos,szép év után 
Nem változtak semmit a Babák! Csak te lettél nagylány Unokám 
Nem rég fel kellett nyúlnod értük,hogy levegye őket kis kezed 
Ma lehajolsz mélyen hozzájuk,ha még olykor hazaérkezel 
S szemed csillaga kigyúl értük,s felloban szívedben a láng még 
Érzed,hogy e csoda, varázslat,nekik a valóság, s nem játék 
Szavad,mosolyod,érintésed gyógyír lesz az árva Babáknak 
Ismét élnek,csodálnak téged,sírnak,örülnek,kiabálnak 
Mert zord, és siralmas a lét, s fáj nagyon,mikor nem vagy velük 
Ruháik megkopott,régies,s nem tudja már senki a nevük 
Szipognak némán ülve,lógva,vagy poros dobozok foglyaként 
Gyere hát! Szabadítsd ki Őket,s gyútsd fel szíveikben a reményt 
Tudom,hogy ez csak álmodozás,a BABÁK, és TE eggyek vagytok 
Szívemben,mint millió csillag az égbolton,ha rám ragyogtok 
Eltűnnek, felgyúlnak a fények,s kérdem,hová lett a Pici lány 
Nekem az lett kirót sorsom már,hogy elhagyott Babákra vigyáz 
Ők éltetnek,s ha rájuk nézek,tudom,hogy jössz,bármerre is jársz 

********************************************************************************                             

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.