Győri Irén : Flóra kisasszony 6. rész

Nyomtatás

Örzse asszony, a házvezetőnő és gazdaasszony, a hátsó lépcsőnél elkiáltotta magát.

— Gyorsan a lármaharangot, gyorsan-gyorsan! Mari szaladj az intézőhöz! Janó kapj lóra, szólj az erdésznek, hozza a kutyákat is! Mindenki, akinek ló jutott, lóra! Meg kell keresni a nagyságos urat!

A zajra a kisasszonyok is iparkodtak le a lépcsőn. Amikor Flóra és Klára meghallották a hangos kiabálást siettek elő. Flóra kisasszony rohant vissza és közben kiáltotta.

— Felnyergelni a lovamat, siessetek! Klára kisasszony menjen a mamuskához, és kösse le a figyelmét, én megyek a papuskát megkeresni.

Ekkor tűnt fel a korlátnál Gerendeli doktor, teljesen felöltözve.

— Én is kérek egy lovat, a kisasszonnyal megyek!

Az összefutott kereső csapat között a szolgálólányok tarisznyákat osztottak, hogy legalább azok ne éhezzenek, szomjazzanak, akik a felkutatásban részt vesznek. A kisasszony rendelkezett, hogy egy tépéssel és pálinkával megrakott tarisznyát neki is hozzanak, mert a papuska biztosan megsérült és egy szekeret dunyhákkal és hordozóággyal indítsanak el az alsó major irányába. Azon a területen kell keresni a papát, mert leggyakrabban arra szokott lovagolni. Nagyon szereti a tölgyest, az évszázados fák mindig megnyugtatták!

— Induljanak arra, de előbb, azért várjuk meg, mit mond az erdész.

Az erdész is megérkezett és megkereste a hazatérő ló nyomát olyan ötszáz méterre a kastélytól.

— Ott már ki lehet igazodni a nyomon. A ló nem keresi az utat, mielőbb haza akar jutni. Valóban az ős tölgyes irányából érkezett a ló. Itt könnyű lesz követni, mert a ló nem keresi az utat, az ösvényt, a ló az ugrik által, árkon, bokron, ha mély víz van előtte, akkor úszik. Itt a Maros háton már csak a Száraz ér folyik, elég kacskaringósan. Ez a terület nádas, vizes zsombékos. A magasabban fekvő helyeken nyíres, tölgyes erdők, erdőfoltok. A ló megy toronyiránt. Zavarodott szegény jószág. Minél előbb a megnyugtató istállóban szeretne lenni.

Az erdész is a tölgyest találta megfelelő helynek, ahol az úr lehet, mert erre aránylag száraz, járható volt az erdei csapás. Igaz, hogy a lovasnak az útra kell figyelni. Ebben az erdőben évszázados tölgyek vannak ritkásan és hatalmas kúszó gyökereikben könnyen megbotolhat a ló, ha a lovasa nem figyel.

Az erdész, a kisasszony és az ügyvéd mentek elől és legyező alakban a többi lovas, elég nagy zajt csaptak, a lovak patája is dobogott, ha valaki a földön fekszik és él, már két-három kilométerről érzékelheti a lódobogást. Nem rohantak a lovasok, de voltak szép számmal és a lovak hangosan lépnek, prüszkölnek, nyerítenek, szóval elég nagy zajt vernek, ami ilyen esetben jó. Ha a nagyságos úr él, és tudatánál van, talán képes lesz jelezni a keresőknek, ha nem, akkor meg valaki biztosan hamar ráakad. Az erdész figyelte a kutya viselkedését. Tetszett, amit látott, tudta, hogy Pajtás vadászatnak tekinti a kiruccanást és szagot fogott.

— Csapásra állt. Most már biztosan hamar megtaláljuk a nagyságos urat! Csak az a kérdés milyen állapotban, de ha le tudta vágni magát, akkor biztosan él.

Pajtás a szép magyar vizsla szinte a földbe túrta az orrát és mélyen beszívta a nemrégen feltúrt föld és avar szagát. Majd megindult egy sűrűbb facsoport felé, az erdész leállította a lovasokat és egyedül, gyalog a kutya után ment. Száz méterre sem távolodott el, amikor hallották a vadászkürt hangját. A kisasszony és az ügyvéd a lovon maradva elügetett az erdész után, a csapat tagjai pedig kantárszáron vezették a lovakat, a legyezőalakot megtartva közeledtek a kendővel integető erdészhez.

Flóra a lóról leugorva szaladt édesapjához, aki csupa vér és horzsolás volt s tehetetlenül feküdt az avaron. Eszméleténél volt, tekintete tiszta, elég megviselt állapotban, de ami a legfontosabb, élt! Vizes kendővel megtörölgette édesapja arcát. Pálinkás szivaccsal a sebek környékét letisztította, vízzel, majd egy kis szilvóriummal megitatta. A drága papuska a gondos ápolásnak nagyon örült.

Az erdész vadászmódra összekötöztetett egy saroglyát a sebesült részére, és óvatosan, hogy ne nagyon mozgassák, felrakták rá az urat. Csak addig kellett az erdőben vinni, míg a léniára értek, mert oda be tudott jönni a szekér. Az úrnak, ha nem mozdult, semmije nem fájt. A gerincét ütötte meg, amikor a botlásnál lefordult a nyeregből, a ló akkor ugrott meg, amikor észrevette, hogy a lovasa lába a kengyelbe szorult. Most a csizmától nem lehetett látni, hogy mi történt vele.

— Vágják le a csizmát, apuska lábáról! Ha beledagad, elüszkösödhet.

Az erdész jónak találta az ötletet. Amikor végre szabaddá vált a láb, látszott, hogy itt bizony baj van, egy formátlan, véres fekete valami volt a csizmában, tele zúzódással. A nagyságos úr a lábára nem panaszkodott.  Tapintásra meleg és kegyetlenül megduzzadt, amikor a csizma lekerült róla.

— Nem fáj, nem fáj, nem is érzem, hogy van lábam, biztosan elszorította a csizma — mondta kissé meggyötörten. Ekkor már pár órás volt a sérülése.

Az ügyvéd félrevonta a kisasszonyt.

— Azonnal egy jó orvos kell az úrnak, mert ennek a zúzódásnak nagyon nagy fájdalommal kellene járni. Itt sokkal nagyobb a baj. Nem akarok vészmadár lenni (két év orvosit is végzett), de azt gondolom, nem csak a bokája, hanem a gerince is sérült a nagyságos édesapjának. Azért nem érez fájdalmat a bokájában. Küldessen Aradra Pákozdy professzor jó specialista, és tud is. Ért a gerincsérüléses betegekhez. Nagyon sok sérültet mentett már meg. Mire a szekérrel hazaérünk ő is a kastélyban lehet.

Flóra az ésszerű tanácsot mindig értékelte, köszönte és elfogadta. Ment is a lovas legény Aradra!

Az otthoniak megnyugtatására a kisasszony egy legényt menesztett a kastélyba is, hogy mondja el, nem olyan nagy a baj, mint előszörre hitték. Az úr megvan és él. Az a fő, hogy életben van. A többi már az orvosok és a Jóisten dolga lesz, meg a szerencséé! A földszinten rendezzenek be egy lakosztályt a betegnek és egy szobát kezelőnek. Hívják a kastélyba Kármán doktort is a faluból. Aradról Pákozdy professzor érkezik, nyissanak neki egy kényelmes szobát, kapjon meg minden kényelmet. Ők is mennek, de kímélni kell a rázkódástól a beteget.

Hajnaltól késő estig tartott a mentőakció, már lement a nap, amikorra hazaértek. A sérültet átadták az orvosoknak.

Flóra Klára nyakába borult és az egésznapi feszültség feltört belőle, megállíthatatlanul zokogott. Klára átölelte, és mint anya a gyermekét, csak tartotta a karjaiban, és hallgattak mind a ketten. Ebben a zokogásban benne volt minden-minden ki nem mondott szó. Az eddig el nem sírt könnyek, a huszonnégy év összes fájdalma, a szeretethiány és a kapott szeretetmorzsák, minden: örömök, bánatok a kettejük tiszta szeretete. A megbocsájtás a kevésbé szeretett testvérért. Aki nincs, arra nem lehet haragudni, bárhogy fájt is a bántás, míg élt. A halottért elmondunk egy imát és megbékélünk vele és önmagunkkal, s főleg önmagunkkal. Mindezt kihozta a rettegés az apáért, akit jobban szeretett mindenkinél.

Átöltöztek, és lementek a kilenc órai vacsorára.

Papuskát ellátták az orvosok. Reggel Pákozdy professzor beviszi Aradra, a saját klinikájára, mert a bokatörést és ficamot helyre kell tenni. Hogy mi történt a gerincével, azt még nem lehet tudni. Ő rendelkezik azokkal az eszközökkel, ami a normális betegellátáshoz szükséges. A gerinc nyújtása is klinikai körülmények között biztonságosabb. Később pedig gyógyfürdők jöhetnek számításba.

— Ha a papa bokája meggyógyul járni is képes lesz? — kérdezte Flóra, aggódó arccal.

— Ezt majd akkor beszéljük meg, nagyságos kisasszony, előre én nem mondok semmit. Most nem jók a kilátások. Az úrnál hiányzik a reflex. A kedves édesanyjának már ecseteltem, de nem hiszem, hogy megértette a lényeget. Nehéz napok előtt áll, kisasszony. Sajnálom. Az édesapja külön lakosztályt kap a klinikán, jöjjön, amikor akar! Nem kell szállodába menniük. Megteszünk az édesapjáért mindent, amit csak lehet — próbálta megnyugtatni Flórát a neves gerincspecialista.

Nem sokat aludt ezen az éjszakán. Lement az édesapja szobájába, mert látni akarta, hogy van! Az apja sem aludt. Az ott dolgozó nővér kiment, egyedül hagyva apát és lányát.

— Köszönöm neked, hogy intézkedtél, és, hogy a keresésemre indultál. Tudod, nem szoktam senkinek megköszönni semmit, de ezt most neked nagyon köszönöm. Ott a tölgyesben volt időm gondolkodni azon, hogy tényleg mennyit is érnek a lányok. Drága kislányom, nekem, mindent, ez a baleset felnyitotta a szemem, mit, és hol rontottam el — úgy beszélt, mint aki végrendelkezik. — Gerendeli elmondott mindent. Téged teszlek meg a birtok várományos örökösének. Sőt már most rád ruházok minden elintéznivalót anyáddal és a birtokkal kapcsolatban.

— Ne fárassza magát, apuska, ez ráér…

— Nem, most kell… ki tudja, meddig leszek kórházban. Szomorú, de fel kell készülni anyád elvesztésére, nagyon kevés ideje van hátra. Nagyon a lelkére vette Péter halálának körülményeit. A halastavat, amit ajánlottál az intézőnek azt megcsináljátok, erre már megadtam az utasítást. Vigyázz, ne légy gyönge, ne hagyd magad és a vagyonod szétszórni. Rendes ember a Gáspár, de időnként a körmére kell nézni. Ez innentől a te feladatod, egyelőre, nélkülem. Ne nézz az orrodig, akkor jobban tudod kezelni az embereket, de ne dobd a gyeplőt a lovak közé. Ha segítség kell, nem messze van Arad. Gyere és megbeszéljük. Hitelt ne végy fel, azt kamatostól kell visszafizetni. A nyeregre térve, csináltass kényelmes férfi nyerget magadnak. És abból a csinos lovaglóruhából is csináltass egy egész tucatot, mert tényleg nagyon kényelmesen mozogsz benne, és nagyon csinosak vagytok ti nők, abban az újmódi ruhában. Gerendeli az előző végrendeletet pedig utasításomra, megszüntette. Ha nem találod meg életed párját, akkor is, de ha megtalálod, akkor is csak a tied a birtok. Csak te rendelkezhetsz vele. Az intéző is elmondta mennyit tettél érte, és jó az üzleti érzéked. Bánj vele gondos gazdaként, és az embereket soha ne korbáccsal akard meggyőzni, se lovagló pálcával — nézett sandán a lánya szemébe. — Azért nekem is csiripelnek a verebek néha. Elég az egzámenből. Igyekezzünk, ki-ki tegye a dolgát.

Szeretettel átölelte lányát, megcsókolta, Flóra sírva hagyta el a betegszobát.

Másnap apuska utazó batárban, kényelmesen fekve utazott Aradra, ahol a következő hét hónapot töltötte.