Fotó: Dr. Nagy Miklós Csodálkozom a jövőnmúlton szökkenő időnparittyából száguldó kavicsonmely túllő a part menti fasoronaztán odaérve látomnem volt több mint fakó álomlopakodó csend öleltetávolból reszketve figyelte a zaj az emberi gyarlóságmagát megszülte valóságönmagából kifordulva szürkénzöld arccal betegen [… Tovább]
A harmadik napon Leszakad a mennybolt Kígyók bújnak elő Száraz rőzse ég Nehéz idők jönnek Amilyen rég nem volt Elárvuló földnek Semmi sem elég A második napon Megnyúlik egy árnyék Szárazföldet oroz Jeges óceán Partok vonaglása Visszavett ajándék Életet zabálna [… Tovább]
Volt egy életem,Mi most is megvan,Többé-kevésbé,Nem indulatban,Csupán megjegyzem,Hogy ez már nem az. Más volt mindaddig,Míg volt előttem,S befejezhetőEgy villanatban,Mondanák érték,Kár, hogy otthagyta. Hát, most támasztjukEgymást, lépésreLépést; nevetésHogyha elesne,Röhej, ha mégisÉn, s ennyi – éltem.
A nagy szerelmet kissé odébb tartjuk,Kézen-kezen nehogy bepiszkoljuk,Olyan sokat is vártunk rá és tőle,mért épp most, és velem történhetne. Időbe, térbe fogni bármi szépet,Ráncot, foltot sosem venni észre,Miféle vakság kell a szerelmünkhöz,Meglátni mást, mitől szemünk szűköl. A [… Tovább]
kortárs, epika, próza, elbeszélés, novella A satrafának kell igazat adnom, valóban nem tud még helyesen írni sem. Rossz a pályaválasztás. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni. /Saját fájdalmad s örömed: – mégpedig ilyen formában – /Nincs rád szüksége a világnak, [… Tovább]
