Talán ha fejemben zene,Kinevezem az élet melódiájává,S mire ezt kimondom, el is hiszem. Mit nem kértem – elfogadni,Köszönetet mondani mindazért, ami van.Ez már maga lesz a harmónia. Szám körül idült mosolyránc,Végigfut egész testemen, behálózódom,S akár a fakéreg, holt, de megvéd. [… Tovább]
Gondolatok a temetőben Egymás mellett alszanak.Egymást rég elfeledve. Magamban beszélek,de mintha hallanák. Volt szerelmüka rám hagyott világ. Kétfelől indultak,én kétfelé. Emlékek gondolatról gondolatra.Ki lepkéi?
Megbarnul lassan a fiatal rózsa, és a vázában szárad ropogósra. Nézd, hogy terem a föld és a fa kérge mily vidám életvonalakat mintáz; ágaik nyújtóznak s néznek az égre, a lombsátra árnyékos menedékház. E langyos puhaság ringat s elaltat, meleg [… Tovább]
Szeptember Koosán Ildikó szeptemberi áhítatban félárbocú levelek a borongás még szokatlan éledeznek a szelek későn ébred most a hajnal korán köszönt be az éj erejét hoznám magammal őszre vált a szenvedély mennyi szín merül [… Tovább]
