Nap: 2018.09.30.

Vers

A nincs korog (Jagi emlékére)

2018.09.30. Király Attila 6

      Az ordító nincs csak úgy sajog,szinte harapnak belülről a sóhajok,amikor úgy érzed, mindenből elég,többé sehol sem akad számodra menedék.Ott még a Nap is csak egy iszonyú sötétfolt, a vágyott jövő temetetlen holt,talán még virrasztanál az élet ravatalán, [… Tovább]

Elbeszélés

Prága, te drága

2018.09.30. kisslaki 18

Annak idején, 1968. augusztusában léptünk fel először külföldön, mint artisták. Ahogy történt, pontosan úgy volt, ahogy leírtam.   Huszadikán este még béke és csend honolt a városban. Este, a műsor után Imre átruccant a „Lucernába”. Ez a budapesti Moulin-Rouge-hoz hasonló [… Tovább]

Vers

Gondviselés

2018.09.30. Seres László 10

Az élethez – sok más mellett – mindenek előtt türelem kell…)))     Nem volt realista  soha az anyám.  Másként látta,  amit elébe  hintett az Isten.  A szépet szebbnek,  a jót jobbnak.  Vakon járt.  Türelmét  a gondviselés  naponta  kiporciózta.  Úgy [… Tovább]

Vers

Reggelente…

2018.09.30. Murák Tibor 11

  Én nem szeretnék mást, csak boldognak lenni, aki szeret engem, azokat szeretni.   Aki viszont nem szeret, ne harcoljon velem, Menjen tovább útján, és én elengedem…   Mindenkiről csak a jót feltételeztem, aki mégis megcsalt, őket  elfeledtem.   Nincs [… Tovább]

Vers

nem mondhatom…

2018.09.30. Sonkoly Éva 19

  Mint nélkülöző, de büszke koldus-lélek állok előtted…   Kérni nem tudok, csak kezem nyújtom. Képzeletben ujjaidra kulcsolom…   Amit szeretnék, nem mondhatom. Te tudod jól a gondolatom… Beszéljünk hát másról, megannyi apróságról.   Nézd az őszi levelek közt átsüt [… Tovább]

Esszé

AZ ÁLMOK TÉRKÉPEI

2018.09.30. Bojtor Iván 10

Marco Polo a térképen sorra felismeri: Jerikót, Urt, Karthágót, egy várost „amelyet San Franciscónak is lehetne nevezni, és hosszú, könnyű hidakat lehet vonni benne az Arany Kapura és a tengeröbölre…”.   Gyerekkoromban faltam Jules Verne regényeit. Különleges varázsukhoz hozzájárultak az [… Tovább]

Példázat

Türelem nélkül, nem megy

2018.09.30. Boér Péter Pál 4

  Megtöpörödött önmagában. A magány tonnás súllyal nehezedett rá. Úgy érezte, egyedülálló zanzásított lett, mint egy remete, aki önszántából zárja el magát valahová a világiasságától. Dünnyögött és dülöngélt, szerette volna szétdöngetni a lekopaszodást okozó, maga sem tudja mit. Hová lettek [… Tovább]

Vers

Közelítő távolságok

2018.09.30. Tasev Norbert 0

kortárs, líra, költészet, vers, szabadvers, prózavers KÖZELÍTŐ TÁVOLSÁGOK Szívemben már életfogytiglan megmarad echozón aranyló szíved kattogó, elejtett dobbanása: amire még méltán lehetnél büszke ma! Közelségedben – érzem -, újból gyermek maradhat hajótörött, méla lelkem s nem szükséges bújkálnom, ha azt [… Tovább]