Pislog az est, a páváskodó sötét lelkemre ül, csak te motoszkálsz bennem folyton, s kíméletlenül. Süllyedő álmomból ébredtem reggel, ragyogó szirtfokról zuhantam volna épp’, de a hörgő mélység fölött megfogtuk egymás kezét. Még hagytam az érzést, hadd ringasson [… Tovább]
Fotó fekete-fehérben Koosán Ildikó Eltűnődöm egy fekete- fehér fotón, egy hajdani torzításmentes képen. A komor feketét vidám fehéret színárnyalatuk mélysége jelzi, e színjelektől valóságképet nem várhat senki, de látható, nyár van, késő délután, egy [… Tovább]
