LÁTSZATOK KERESZTÜZÉBEN
Szándékosan elkerített négy fal magányában öntudatlan magához vonz egy ábrándkép: lélegzetem dübörgőn ki-be jár, mint hősszerelmesek kalapáló szívritmus-zavara; mellkasok kiteyésztett dzsungelszőrzetén aprócska finomtapintású hattyúkezek motoznak, még a Kedves gyöngéd liliomos feje éber-gyermek kíváncsi szorgalmával kutatja egyre hogy ver érte lüktetve sok millirád szorgalmas, pumpáló vérmolekula!
Dédelgető, kis titkokat mormolunk egymás fülelő füleibe, még halhatatlan gyöngédséggel egymást becézzük! Titkos, telepatikus csatornákon át szólongatjuk egymást; egyetlen Mindenséget betöltő flört-mozdulatokból tekintetek babonázó zenéjéből bizton sejthető lélegző szívdobbanásunk is egymást kiegészítve képes az egyedüli gazdagodásra! Szerelmi fészkünkben még az unalom is fejlődőképes, új tartalmakkal telítődik!
Fokozatosan épül be húsunkba a romantikával megfűszerezett tudatosan megkomponált érzelem-katharzis: kívül-belül jószándékú természetességel vacogunk, mint a lapuló kis állatkák arra figyelünk hol leplezi le magát földöntúli szent gyönyörűben a másik felünk! – Mint újból teremthető Főnix-csodák igazgyöngyök pikkely-szirmain termékenyítő harmónia-vágyakban még így forgolódunk! Egymás halhatatlan ragyogó szemeiben köszöntjük egymást viszont!
Napsugaras fények szülte babonázó látvány éretté teszi ártatlanságunkban is kiszolgáltatott, gyermeki lelkeinket! E zsarnokiasult, törtető világban egymástól várnánk biztosított megváltást, hogy ne didereghessünk tovább holnapok ásító, tátongó karmaiban!
