Avi Ben Giora. : Rigó Jancsi a prímás 16. rész

Nem tudta elképzelni, mi történt. A városban alig találkozott emberekkel. Pár kóborló turistát látott csak. Már teljesen kiment a fejéből, hogy visszatérve a szállására, előveszi a hegedűjét, és megpróbál egyedül is pénzt csinálni. Ám valami belső hang azt súgta neki, hogy menjen haza a szállására, mert eléggé befűtött a Nap délre.

Hazaérve azt tapasztalta, amit Petrus is mondott neki, hogy délután egy fia ember sem lesz az utcán. Mindenki igyekezett valami hűvösebb helyre húzódni, a meleg miatt. A szobája kellemesen hűvös volt, noha a spalettáknak csak egy része volt behúzva. Gyorsan bezárta a nyitva hagyottakat is, hogy nehogy bemelegedjen a szobája. Egy darabig nézte a bevetett ágyat, hogy nem volna-e jobb lefeküdni, amíg enyhül a meleg.

Ám engedett a csábításnak, és elindult a hegedűjével a néptelen térre. Megállt, és jobbra balra nézelődött. Alkalmas helyet keresett az előadásához… Aztán csak pár lépést tett, a bisztró szomszédságában letáborozott egy nyitott napernyő alá. Előszedte a hegedűt és kezdte hangolni. Szerzett egy árván hagyott széket, és helyet foglalt rajta. Belefogott egy nótába. Senki sem figyelt fel a zenére. Továbbra is minden néptelen, sivár volt.

Belekezdett az egyik kedvenc darabjába, a Pacsirtába. Már a közepénél páran odagyűltek. Először csak öt hat ember, aztán egyre csak jöttek az érdeklődök, hogy hallgassák, ahogy Jancsi a húrok közé csapva, húzza a nótát. Mikor abbahagyta már vagy húszan lehettek, és hullott az apró rendesen az üres hegedűtokba. Rákezdett egy másik nótára, a pattogó ritmusú zenére még többen vették körül. Ekkor már senki sem törődött a meleggel. Mindenki átadta magát a zenének. Egy idő után Jancsi kezdett fáradni. Leült, hogy szünetet tartson, ám a közönség nem akarta, hogy abbahagyja. Kézzel lábbal próbálta magyarázni, hogy nem megy el, nem hagyja cserben az eddigi lelkes hallgatóságát. Ha nehezen is de megértették. Valaki egy pohár hideg italt hozott neki, és mutatta, hogy igyon, mert akkor könnyebben fog menni a további előadás. Egy öt perc szünet után ismét rákezdett. Ekkor már népes csoport vette körül. Még két csendőr is odatévedt, mert kíváncsiak voltak, mire ez a nagy, és szokatlan csődület.

Kezdett enyhülni a meleg, Valahonnét előkerült Adam is. Nem tudta mire vélni, hogy Jancsi meg sem várva őt, ott zenél. Őt is megbűvölte zene. Megkereste Petrust, és mondott neki valamit, hogy tolmácsolja Jancsinak. Petrus keresztül vergődött a Jancsit körülölelő embereken és odasúgta neki:

– Hagyd egy kicsit abba! Tarts szünetet, itt a váltás, és Adam felé mutatott.

Jancsi abbahagyta a zenélést, meghajolt a közönség felé, és Adam fele intett.

A hegedűtokban ekkorra már sok-sok apró pénz gyűlt össze, Jancsi szólt Petrusnak, hogy mondja meg Adamnak, a fele pénz őt illeti, és este majd megosztoznak. Egész éjfélig játszottak felváltva és együtt. Éjfél után hagyták csak abba. Beültek a bisztróba, és Adam hiába ellenkezett, a hegedűtok tartalmát kiöntötte az asztalra, és egy ide egy oda alapon elkezdte szétosztani. Közben Petrus is kihozta az ételt, amit rendeltek. Adam elkezdett valamit hadarni Petrusnak. Mikor a végére ért, Petrus odafordult Jancsihoz.

– Adam azt akarja, hogy ne menjél el Amerikába. Maradj itt, zenéljetek együtt. Szerinte sokkal jobban megérné neked is, hogy nem mész az ismeretlenbe.

Jancsi elgondolkozott, aztán belekezdett a mondókájába.

– Lehet, hogy Adamnak igaza van, kidobott pénz és energia elmenni az ismeretlenbe. De engem üldöz a kalandvágy. Na, meg a feleségem is ott van. Azt is mondják, a véremben van az őseim jó szokása, hogy mikor megmelegedtek valahol, rögtön tovább is mentek.

– De hát elment, megcsalt egy másik férfivel – fakadt ki Petrus.

– Megbocsájtom majd neki. Mégis csak együtt voltunk jó pár évet, sok mindenben volt részünk. Én sem voltam fából, jó párszor félre léptem.

– Még mindig szereted?

– A fene sem tudja. Lehet, hogy csak a rátartiságom, hogy nehezen bírom elviselni, hogy elhagyott. De nem akarok én bosszút állni. A pénzből akarok, amit megkaparintott.

– Biztos vagy benne, hogy sikerült megszereznie azt az örökséget, amiről mindig beszélt? És ha meg is szerezte, abból nem biztos, hogy ad neked. Itt Adammal fényes karriert csinálhatnál. Nem kellene a világ túlfelére menned. Ha itt ebben a porfészekben ennyire kedvelik a dallamaidat, képzeld el más városokban mekkora sikered lenne. Ne dobd el a szerencsédet.

– Lehet, hogy igazatok van. Én még Magyarországon is eldobtam a szerencsémet. Azzal szakítottam, akinek azt köszönhetem, hogy zenész lehettem. Még most is lenne módom visszatérni, hiszen a kedves lánya, az első feleségem volt. Rá tudná beszélni az apját, hogy visszafogadjon a muzsikusai közé. De nekem nem kell sem ő, sem az apja. A magam ura szeretnék lenni.

Még sokáig vitáztak, de eredmény nélkül. Jancsi hajthatatlan maradt. Az indulásig a napok hamar elteltek. Jancsi elég szép pénzt kalapozott össze. Nehéz volt a búcsú a várostól, és a frissen szerzett barátoktól. Ám ha már belevágott, úgy gondolta végig is csinálja.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru

Szerző Avi Ben Giora. 453 Írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.