Nézte a lány arcát. Az italát kortyolgatta, és ahogy kicsit felemelte a fejét, megfeszült a nyaka, megkívánta őt. – Ne, kérlek! Nyilvános helyen vagyunk – mondta a lány, és arrébb húzódott. – Edd a fagylaltodat inkább. – Jó, de a [… Tovább]
Nekünk mindegy, ha szó, ha zaj: csak csend ne legyen! Kopogok az asztalon: így kívánok jó étvágyat. Testbeszéd túszai vagyunk, szemünk, gesztusaink árulkodnak. Kétoldalú tagadásban szavak nélkül is értelem.
Szálanként szaggat szét a szó, gyötör a mondanivaló, az űrben kalimpál szívem, nem segít dölyföm, se hitem, s béklyót vesztett pillanat az idő hurkába akad, a mondat betűire ront, s a végén célt szakít a pont.
