Elbeszélés

Csülleng

Fiskút,  apai nagyanyám szülőfaluja. Ne keresd  ezen a néven a térképen, mert azóta már Temesfűzkút a neve. Nem volt ez nagy település régebben sem, mint ahogy most sem az. Talán csak tízutcányi. A településen 1895-ben, már zömében románok, néhány család [… Tovább]

Vers

– lassúzó –

Délben megfeneklett az idő. Tán túlzok, de azóta minden lomha lett, s habár a káposzta- lepkék (úgy látom) sorra jönnek, fürgeségből nem kapnak jelest. Viharokat is mondtak mára, ám a fák ágai alig lengedeznek. A járásom se’ vet ügyet a [… Tovább]

Vers

TÁJKÉP ANGYALOKKAL

Szél hullámolja ölbe kedvesét, és fodros szoknyát felhőzik az ég, a Balaton, mint kislány, úgy örül, ahogy a sok rojt táncra pöndörül, és szaporázódnak a gyönyörök, mint a sirályok az áramlat fölött, s a sokmilliárd vízcsöpp fölragyog, míg belecsobbannak angyalok.

Vers

Időtlen időkig

Időtlen időkig Nem hasonlítunk, senkit senkihez. Szeretjük a pultost, aki mindent megvizez. Lassan elkopik, minden élvezet, vitorlák vagyunk, a szél vezet át, a csendes folyómedreken, tomboló ár után, bennünk nyugodt rend terem. S mint üvegbúrákban a lepergő homok, mások által [… Tovább]