Időtlen időkig

Időtlen időkig

Nem hasonlítunk,
senkit senkihez.
Szeretjük a pultost,
aki mindent megvizez.
Lassan elkopik,
minden élvezet,
vitorlák vagyunk,
a szél vezet
át, a csendes
folyómedreken,
tomboló ár után, bennünk
nyugodt rend terem.
S mint üvegbúrákban
a lepergő homok,
mások által leszünk,
örökre nyughatatlanok.

108látogató,1mai

Szerző Ernst Ferenc 77 írás
Hobbiból írogatok, a magam örömére. Nem biztos,hogy versek, de biztos,hogy az érzéseimmel átitatott gondolatok....örülök,hogy találtam egy helyet,ahol megoszthatom őket.... S ha csupán keveseknek is szerzek vele örömet,vagy találnak bennük szépséget már akkor is elégedett leszek...

3 Komment

Hagyj üzenetet