A Sóskúthy családnak 1876. év Szilveszterére sikerült meggyőzni Pákozdy professzort, a nem éppen nagy, de csodálatos környezetben lévő és nagyon jól jövedelmező, gerincbénulásos betegek gyógyítására létrehozott klinika vezetésére. A tulajdonában lévő magánklinika vezetését rábízta ambiciózus helyettesére, Fekete Szakály Imre professzor úrra, és részvényt vásárolt a Sóskúthy család tulajdonában lévő Herkulesfürdői szanatóriumból. A hírnevének, és a Sóskúthy családhoz fűződő kapcsolatának köszönhetően rövidesen megtérült számára a személyi váltás. Mivel nagyszerű munkát végzett, és nála rátermettebb vezetőt nem találtak volna, Sóskúthy nagyságos úr átengedte a többségi tulajdon birtoklásának jogát Pákozdy professzor részére.
Klára még mindig hasznossá, sőt nélkülözhetetlenné tette magát a szanatórium gazdasági irányításában, így egyfajta napi munkakapcsolat alakult ki a professzor és Klára között. Ez a munkakapcsolat észrevétlenül átalakult egy kedves és kölcsönös románccá. Klára életében először, szerelmes lett. Beleszeretett a már akkor őszülő halántékú negyvennyolc éves professzorba. Észrevétlen volt, és váratlan a lopakodó érzés kialakulása. De a halk szavú, mindig udvarias, a betegekkel nagyon türelmes professzor lángra lobbantotta Klára addig alvó szívét. Amit az örökös ostrommal és rendelkezéseivel Gerendeli ügyvéd nem tudott elérni, a halk szavú, de emberséges professzornak sikerült. Nagyon szép és szeretetteljes románc alakult ki közöttük, ami a következő évben egy, a szűk baráti körben megtartott csendes esküvőben teljesedett ki. Klára boldog és kiegyensúlyozott asszonnyá vált, akinek, mint feleségnek fontos volt az, hogy odafigyeljenek rá, de ne akarják irányítani és hagyják boldognak lenni. Már kevésbé volt fontos számára a nők jogainak és függetlenségének minden elé helyezése. A kölcsönös szeretet és megbecsülés lett a fontos. A házassága úgy alakult, hogy ő megmaradt fejedelemnőnek a férje oldalán. Házassága második évében anyai örömök elé nézett, s ez teljesen kiteljesítette az életét. Már nem is remélt gyermekáldást. Azt gondolta, az a kitüntetés csak a fiatalok előjoga. S ő már túlhaladt a harminchatodik évén is elég szépen. Majdnem harmincnyolc évesen köszöntött be életébe az anyaság.
Ebben az évben a professzor egy rutinvizsgálat során észrevette a Sóskúthy nagyságos úr talpának ingerületvizsgálata közben a változást. A beteg bal lába, amikor körmével a szokásos mozdulatot megtette, a lábujjak megmozdultak, a talp enyhén, ívbe hajlott. Feljegyezte a változást, de egyelőre nem szólt a tapasztalásáról. A gyógyvízi tornán a két láb erősebb masszírozását írta elő. A következő vizitkor megint megvizsgálta a barátja lábát és az ingerületi válasz még kifejezőbb volt. Most már nem hagyta szó nélkül.
— János, azt hiszem, jó hírt kell közölnöm veled. A gerinced javulást mutat, az ingerátvitel javul, ha még gyengén is, de választ ad a vizsgálatokra. A bal oldalad válaszolt. Idegi aktivitást mutat a bal talpad. Az idegek regenerálják magukat és a folyamatos tornának köszönhetően újra élesztik az izomzat idegi összehúzódásait és elernyedéseit. Magyarul! Újra tudod majd használni a lábaidat, ha nem állsz le a tornával. Türelem! Nagyon kell neked az a nyújtás, gyúrás!
— Most már én is meg merem mondani, hogy valami bizonytalan érintést éreztem az általatok jónak mondott kínzás alatt — mondta Sóskúthy —, már nem is éppen most. Nem hittem el, azt gondoltam, az érzékeim játszanak velem, azt érzem, amit annyira vágyok, akarok érezni, hogy tudjak járni. Lehetséges lenne? Van, lehet még esélyem arra, hogy ép ember legyen belőlem. Még alig töltöttem be az ötvenöt évet, a lányoméknak is sokkal jobb lenne, ha nem egy béna apával kellene vesződniük.
— Te nem jelentesz vesződséget, és főleg nem terhet a kedves lányodnak. Ő nem, ő soha nem tekintené tehernek az édesapját.
A szorgalmas kitartó torna és a lelki egyensúly visszaadta Sóskúthy János életkedvét és részleges járóképességét. Az első biztató jelektől egy év múlva már bottal, apró csoszogó léptekkel, de már rövid sétákat tudott tenni. Néha családi körben meg is jegyezte:
— Ha hegymászó vagy futóbajnok nem is, de egy botra támaszkodó vénember még lehet belőlem, még sétálhatok az unokámmal kéz a kézben, sőt érzékelni is fogom, ha a térdemen lovagoltatom a kicsit.
S kívánsága teljesült. Már csak a teleket töltötték Herkulesfürdőn, vagy egy-egy kedves ünnepre utaztak Klára és Ármin szíves meghívására a fürdőparadicsomba. Klára harmincnyolc évesen szült egy gyönyörű kislányt, kinek keresztszülői Flóra és Móricz lettek.
Az Alföld peremén meghúzódó birtokon nagyszerűen mentek a dolgok. Az 1876-os év elég mozgalmasan alakult életükben. Győzött a generális*. Megalakult a Tisza kormány, hatvanöt vármegyére osztották az országot, ezzel sok birtokpert létrehozva. Szeged hajszál híján menekült meg a Tisza szabályozása miatti özönvíztől.
Flóra lelkesen és határozottan vezette a szép birtokot, Móricz pedig szép ügyfélkört teremtett, mint társ Gerendeli ügyvéd mellett. A Gerendeli & társai ügyvédi iroda ezekben az években élte virágkorát.
Gerendeli doktor büszkesége kicsit megszenvedte a Klárától kapott kosarat, de mint megrögzött agglegény nem roppant bele. Megmaradt az érdekeltek ügyvédjének. Ő igazán az ész embere volt, a fellángolást hamar elsodorta a mindennapok zajló árja.
1879-ben a szegedi nagy árvíz elpusztította Szegedet**. A világ egyként mozdult meg a szegedi tragédia enyhítésére. Flóra is készséggel segítette nem csak az ott élő emberek ellátását, hanem szép felajánlással Szeged újjáépítését is. Érdekeltsége volt, még az előző évektől együttműködési szerződés fűzte Pick Márk szegedi terménykereskedőhöz. Aki a nagy újjáépítéskor alapította meg a későbbi években világhírűvé vált Szegedi szalámigyárat.
Klára megtalálta a megérdemelt boldogságot a tekintélyes Pákozdy professzor feleségeként. Kislánya, Flóra Katinka megszületéséig csendesen vezette a klinika gazdasági ügyeit, amit a szülés előtt nem sokkal átadott egy rátermett szakembernek, aki gyakorlatilag az ő elvárásai szerit irányított tovább. Ha csak tehették, Flórával gyakran meglátogatták egymást, de levélben hetente érintkeztek. Olyanok voltak egymásnak, mintha testvérek lettek volna.
Flóra férje, Szilvásy Móricz édesanyjával, Borbála asszonnyal futólag, felületi ismeretség az eddig is volt anyós és meny között, ha nem is éppen a legkellemesebb, de távol egymástól jól kijöttek. Most az első unoka közeli érkezése rávette a Szilvásy mamát, hogy nem szeretett menyét és szeretett fiát meglátogassa. Borbála asszony öregnek és nagyon önfejűnek tartotta Flórát a kedves fiához.
Mi az, hogy csak úgy gazdálkodik, lány létére intézkedik, vezeti a birtokot! Hiszen él még az a béna apja. Hogy tudott ilyen engedetlen gyereket nevelni? Házasságuk óta az ő drágalátos fiának is a már a sarkára kellett volna állnia, hogy végre, az ő Mórica megkapja, ami neki jár. A birtokot az intéző segítségével a fia is el tudná vezetni, az asszony meg maradjon a kastélyban, foglalkozzon a vendégekkel, a virágokkal, az estélyekkel és az anyaságával, ne akarjon nadrágban járni, és ne akarjon férfiakat ugráltatni. Már vénkisasszonyként vette el a fia, az is hova tette az eszét, kapott volna tizenhat évest is, van olyan jóképű az ő fia, hogy nem kellett volna a vénkisasszonyt elvenni, még akkor sem, ha olyan gazdag, mint amilyen. A kisasszony meg lehetett volna hálás, amiért végre elkelt, és adhatta volna át az irányítást! Hová jut ez a világ! Reménykedett még az elején, milyen jól jár a fia… azok a jó minőségű földek… ezerötszáz hold, és a fia meg az egész család egyből felemelkedik, a családi címer újra ragyogni, mit ragyogni… tündökölni fog! De az a málészájú úgy is elvette ezt a perszónát, hogy még a nevét is megtarthatja. Mivé fejlődik a világ, eljön a sátán, és lánggal pusztítja el a világot. Még hogy az ő egy szem fiát férjül veheti egy Sóskúthy lány. Panaszt kell tenni Bécsben! Már a király is mindent megenged, itt már mindent meg lehet csinálni egy Szilvásyval?
Ezek, és ilyen gondolatok abajgatták Borbála asszonyt egész úton. Amikor végre megérkezett és elfoglalta szobáit, az udvariassági udvözlésen kívül, migrénre hivatkozva egy egész napig nem érintkezett a szobalányán kívül senkivel. Egy kis gyümölcsöt elfogadott, de nem ment le ebédelni sem.
*Tisza Kálmán gúnyneve volt.
** A Tisza kanyarulatainak levágása lerövidítette, és egyben fel is gyorsította a víz útját, így az árhullám az 1879. évben akadálytalanul elönthette Szegedet.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Győri Irén
