Győri Irén : Flóra kisasszony 5. rész

Péter Úrfi. Na igen, Flóra hibájának tartották, mert ő volt az, aki mindig lázadozott…

 

Most átugrunk pár évet, és a fiatalúr történetét a meleg családi fészek elhagyásától beszéljük el. Onnantól, amikor ő körülötte forgott a világ, akkor nem lehetett semmit megtagadni a fiútól. Elengedték a szülők, és Péter úrfi hamar rákapott a hatalom ízére és nem élt, hanem visszaélt vele. Így, ekkor a szülők még nem vették észre nevelésük kudarcát, gyerekes viaskodásnak tudták be.

Hát igen, Flórika hibájának tartották, mert ő volt az, aki mindig lázadozott. Ők csak megerősítették Péterben azt az érzést, hogy csak ő a fontos, neki adjanak meg mindent, és neveljék úgy, hogy mindenki tudja, ez az úrfi egy igen szép birtokot tudhat magáénak. Az úrfi már tizenhét évesen kitűnően kártyázott az idősebb barátaival. A birtokról küldött finomságokon meg lehetett venni a kidolgozott feladatokat, így az érettségi is jól sikerült. A nevelője a városi környezetben nem volt a helyzet magaslatán. A fiatalúr helyettest talált magának, amikor az egyetemen meg kellett jelenni. Az apa és az egyetem között folyó levelezés, csak jót és szépet tartalmazott a fiatalúr előmeneteléről. Amikor személyes számonkérésre kerülhetett volna sor akkor Péter ügyesen kezelte édesapja feltétel nélküli bizalmát. Nagyon értett az akarata elérésének módjához. A szorgalmas helyettes jól tanult… Péter és baráti köre a hangos és részeg tivornyákat sem vetette meg. A városban is vannak ismerősök, akik hallottak ezt-azt. A kártya az nagyon jól állt a fiú kezében. Ismert elég sok uzsorást. Azok a birtok terhére szívesen adtak, persze uzsorakamatra kölcsönt a gazdag örökség várományosának. Amikor papa meglátogatta, úgy, ahogy tartotta magát, az érzelmeitől vak atyát át lehetett ejteni. A mama is küldözgette a pénzt drága csemetéjének, bízva, hogy elfogadja és betartja az okos és kedves szerető szavakat és tanácsokat.

Egyre többe került Péter taníttatása, már a szünetekben is ritkázta a hazalátogatást, mert nagyon „szerették”, népszerű volt, minden barátja ragaszkodott hozzá, hogy náluk is töltsön pár napot. Még örültek is a népszerűségének. Fiú! Hát istenem, ki kell, hogy tombolja magát. Ezt a szerecsenmosdatási kísérletet a mamuska találta ki, a papa pedig boldogan egyezett bele. Tapasztaljon, a gyerek, tudja meg milyen az élet, előbb utóbb benő a feje lágya.

Azért Papa megkérte az ügyvédjét, Gerendeli doktort, nézzen utána Péter ügyeinek, és arra vigyázzon, hogy a gyerek kapja meg a megfelelő apanázst. Tudja ő, hogy a fiatalemberekkel szoktak zűrök lenni, de hát kivel nem, majd kinövi.

— Fiatalkoromban, na, legyünk őszinték! Én is bele-beleléptem a veszett kutya nyálba, de azért át kell azon is esni. Hál’Istennek, egy kis kicsapongást megengedhetünk maguknak.

De amikor kiderült, hogy Péter úrfi kétszáz holdnak, meg négy falunak vert a fenekére, Sóskúthy méltóságos úr beszüntette a további herdálást. A fiatalúr nem volt hajlandó hazatérni. Élte tovább a léha, semmit nem érő, gazdag aranyifjak életét. Nem törődve a szülők érzéseivel. Barátainál mindig akadt alkalom egy-egy jó kártyacsatára. S a nyerés és vesztés végül az uzsorások karjába kergette a fiatalembert, és ha nem tudsz fizetni, felvásároljuk a váltót sokszor fél áron, mert az uzsorás úgy volt, csak azt kapja legalább vissza, amibe neki került. Azután jött, a vagy fizetsz, vagy megverekszünk, jöhet a párbaj! Volt a rövid lezárása az ügynek. Az újságok a mindennapi párbajok győzteseiről, vagy éppen veszteseiről harsogtak szomorú krónikákat. Alaposan kiszínezve, mert már akkor is ezek tették jól eladhatóvá az ilyen újságokat. Az ügyvéd és a lapok tájékoztatták a családot fiuk viselt dolgairól.

Egyik szép nyári napon két idegen ember kereste fel a családot, és nagyon szomorú hírt hoztak a szeretett fekete bárányról. Egy párbaj során főbe lőtték Pétert. Minden szabályosan zajlott, a kihívott Péter volt. A halántékán érte a lövés, azonnal meghalt!

Összeomlottak az álmok, és ott állt a valóság. Mamuska csak fekszik, és teljesen oda van. Nem hajlandó tudomásul venni, hogy a drága kisfia, lelke reménysége nincs többé.

A papuska, mint egy szellem, úgy járkál a birtokon, mindegy neki éjjel, vagy nappal, csak lovagol és keresi az elvesztett álmait és talán önmagát. Néha magához rendeli az intézőt, az szegény vár és vár, majd a papa ráförmed, miért itt lopja a napot, amikor gazdátlan az egész birtok.

Nagyon fáj ez Flórának. Elhatározta, hogy kezébe veszi az irányítást. Apuskára nem lehet számítani, a mama is eltemette magát a szobáiba, de, hát azért, mert Péter felelőtlen volt és lelövette magát, az élet az megy tovább. Nem mehet tönkre a birtok. Hát még ő is itt van. Ő is a gyerekük. Nem feledkezhetnek meg ennyire róla! A veszteség nagy, de ha belegondolnak, a fiúkat már régen elvesztették. Akkor, amikor kritikátlanul hagyták a vesztébe rohanni. A fiúknak is kellett volna tilalomfákat állítani. Eddig, és nem tovább! De egy férfi az a pokolban is férfi, és tudja, mit kell tennie. Péter ezt nem érezte, Péter nem tűrt meg magán semmi béklyót, gyöngék voltak a nevelői. Hagyták a vad csikót a szakadékba rohanni.

Egyik délelőtt, apuska nem volt otthon (ritkán volt odahaza). Az ügyvédjük kereste a papát, így Flóra fogadta. Meghallgatta, és akkor mondta az ügyvéd, hogy lány is örökölhet birtokot. Ő megindította az örökösödési kérelmet, ezt akarta Sóskúthy méltóságos úrral megbeszélni. Fiúsítani kell a kisasszonyt, így ha férjhez megy is, viselni fogja a családnevet.

Flóra kisasszony kérte az ügyvédet, ha tud, maradjon, nyittat neki egy szobát, apuska előbb-utóbb előkerül és megbeszélik. Gerendeli doktor maradt. Így Klára kisasszonnyal hármasban ültek az ebédhez, mert a mamuska nem volt hajlandó lejönni, sőt ebédelni sem. Az ügyvéd kötelességének érezte, hogy a két kisasszonyt szórakoztassa. Érdekes történeteket mesélt az aradi nemes urak és hölgyek világáról. Az új épületekről, amik most épülnek, a bálokról, hogy kicsit oldja a lányok sivár egyhangú napjait. Közös ismerősöket találtak. Klára kisasszony nagyon örült, amikor Elemér bácsi is szóba került. Erről szívesen beszélt, mert a gyámját nagyon tisztelte és szerette. Nagyon megnyerőnek találta a középkorú ügyvédet is, bár különösebben nem érdekelte. Ő elhatározta, hogy független marad, Flóra mellett már inkább testvérként él. Olyanok egymásnak, mintha testvérnénje lenne. Nincs közöttük alá- és fölérendeltség, viszont a megértés, az egymás megértése az szinte nélkülözhetetlen. Mindent megbeszélnek, mindenben kikérik egymás véleményét, ha esetleg rossz a döntés, mert a gyakorlat elárulja, időben megbeszélik, és új formában próbálják újra.

Gerendeli doktort annál inkább érdekelte a nevelőnő személye. Kitüntető figyelmén kívül azonban most nem tolakodott. Elhatározta, hogy szétnéz a nevelőnő hátterében. Murva Elemér ügyvéd urat nagyon jól ismerte és tisztelte. Tetszett neki a már majdnem vénkisasszony nevelőnő. Ő is túl volt a negyvenedik évén, és még nem találta meg az oldalbordáját. Eddig nem is hiányzott, de egyre gyakrabban érzi, hogy az életéből kimarad valami, ami fontos, de eddig még a könnyed kalandok kielégítették. A kis manó, ott a halántékán belül egyre noszogatja, hogy kezdjen valamit az életével, mert lemarad, mint nyergeletlen lóról a lovas.

Doktor Gerendeli Sámuel ügyvédnek nagyon tetszik a csöndes és éles elméjű Klára. Nem igazán igazodik el a kisasszony jelenlegi beosztásán, tudja, hogy Flóra kisasszonynak már nem kell nevelőnő, mégis itt él a birtokon, és nagyon jól elvannak.

Közben senki nem idegeskedett a méltóságos úr bolyongásain, megszokták, hogy hol itt, hol ott cselleng. Nem talált vissza a régi önmagához. Igaz, a kisasszonyokat nyugtalanítja a hosszú távolmaradás, de ez így megy Péter halála óta. Bár Péter elment több mint egy éve, de itt megállt az idő. Ha nem lesz változás, a halott fiú mindenkit magával ragad. Anyja sorvad, szinte naponta aszalódik és vészesen öregszik. Reszket keze-lába, azóta fel sem kel. Nemsoká megtér a fiához, aki siettette a halálát. A méltóságos úr pedig magányra vágyik. Keresi önmagát. És nem tud saját magának megbocsátani a vakságáért, a rosszul mért szeretetéért.  

Hajnaltájt vágtató paták zaja verte fel a kastélyban alvók éber álmát. Nagyon hangos és vad nyerítés és dobogás után elcsendesedett minden, majd az egyik inas rohant be. A házvezetőnő már a folyosón elkapta a hangoskodó inast. És izgatottan kérdezte.

— Mi a baj, Janó? Hova rohansz?

— Gyorsan fel kell verni a házat, mert az úr lova egyedül tért meg. Elvágott kengyelszíjjal, valami nagy baj történt. Talpra, aki él, meg kell keresni az urat!

 

Legutóbb szerkesztette - Győri Irén
Szerző Győri Irén 180 Írás
2002. óta élek Battonyán. Az írás és olvasás nekem olyan mint a levegő, hiányában megfulladok! Szeretem a tornyot, és benneteket. Ez a világ legjobb menedéke!