Vers

Csöndtörő

  Szellem-reflex. Magamat látom. Szétaprózódva a világon.   Kabátomat félvállra vetve, indultam hetykén, széllel szemben.   A fákban évgyűrűket látok. A lombok csöndtörő hullámok.   Veszteség minden, így kudarcot nem érzek. Magának arcot   törött tükör talál. Kivetve hálóm. Mindegy, [… Tovább]

Vers

Aranynak

Előszele érzik már a télnek Amikor a madarak meggyűlnek,Ideje az összejövetelnek.Elöl, szárnyal, aki erős, tudja, merre, akit követ fiatalja, Ne csellengjen a nagy röpületben,Öreggel a csodák már megestek.Lentről nézi, csodálja az ember,Hol feledte a lélegző rendet.

Kisregény

Nikáb 25. Bizonyítási kényszer

Maurice Ory felügyelő kiborul, amint meglátja “Maryam és Joseph” által tett csokrot felesége sírján, sírgyalázásnak érzi. Elég rossz idegállapotban van, szinte megveri a riportereket.   Bizonyítási kényszer   Maurice Ory csak otthon jött rá, hogy a nyugtatós fóliája üres. Közben [… Tovább]

Vers

Éter

Saját üvegfestmény: Bíborfelhők / részlet Pihenni vágyom,  Ne is keressetek! Semmit se kérj,  Ne tekints felém. Ahogy telnek az évek,  Nincs édesebb,  Mint pamlagon heverni Gondolatok nélkül, SzövetségbenA kúszó felhőkkel –  Bársony-puha az égbolt, Azúrkék vásznára Rámásolhatom arcod. Sokáig fogLebegni az [… Tovább]

Vers

A fal

 A gyerekeket a csend teszi bölccsé. Az elhallgatott némaság. Az értő-álca, mely mögött éreznek, értenek és szenvednek. Csendes gyerek voltam. Csendben figyelő. A szüleim hangosak és figyelmetlenek. Elnyomott érzéseket dobáltak egymáshoz. Furcsa egyérintős játékot űztek, hiszen a falról, amit maguk [… Tovább]