Novella

Retúrjegy

Megtörtént eseményeken.   Tél volt. Ereszekről lecsüngő jégcsapokba rendeződött az idő. Lassan, de csöpögött egyenesen az üresen kongó lavórba, amíg a kémény a benti szmogtól köhögött. Ez egy másik tél volt, és még gyerek voltam. Karcos volt az ég alja, [… Tovább]

Vers

Közhelyeim

“Szemed tüzében míg megmártózkodom”, mit számít, hogy szépelgő közhely lesz. Te csak lobbants lángra, azt se bánom, ha keresztre feszítenek érte. Mondhatnám, szemed galaxisok gyöngye. Tébolyult tüzed vulkán kitörés, ősrobbanásként merülök el benne. Banális. Lényedig mégis felérek. Mesterkéz vert csipkék, [… Tovább]

Vers

Szédült világ

“Gubbaszt telihold ég tetején: nagy ezüstkorong – múló remény”     Kátrányt izzadó aszfalt az éj.Nyártempóban csak tücsök zenél.Csendet ringat ezer lombos ág.Kábultan forog a szédült világ. Gubbaszt telihold ég tetején: nagy ezüstkorong – múló remény –lassan felhő kúszik, és [… Tovább]