Parafrázis William Shakespeare: LXX. Kép forrása: Google-fotók Győztes mosolyod Ha megaláznak is, viseld a kínt! Fényeden diadalt gúny nem arat, hófehér lelked szépsége irigy, sötét rágalmaktól nemesebb marad. Ármány hízelgő, ha feléd közelít, rejtsd mélyen bánatod, s csalódásodat! [… Tovább]
Péter Úrfi. Na igen, Flóra hibájának tartották, mert ő volt az, aki mindig lázadozott… Most átugrunk pár évet, és a fiatalúr történetét a meleg családi fészek elhagyásától beszéljük el. Onnantól, amikor ő körülötte forgott a világ, akkor nem lehetett [… Tovább]
Ez ilyen út. Hiába a veszélyjelző táblák, az ötlet hirtelen ugrik elém, kép, látomás, félre olvasott szó, bármi, kibontatni magát, visz új gondolatkalandba. A hangok sűrűsödni, a dallamok élni kezdenek s akár egy virágzó, pompás tavaszi fa, [… Tovább]
amíg az éjben lobban egy álomamíg a kádban fürdik az éjamíg a sós íz gördül én várommindig csak várom hogy ideérj amíg a csempén koppan egy szöszmöszamíg a nyakban dobog a csendamíg a bomlás nyarával üldözimára kulcsolok két idegent [… Tovább]
Születésnapodra, kislányom, Lili! Dúlt a nagy nyári meleg. Reggel, cirka olyan hat óra lehetett. Tébláboltam a konyhában. Készítettem a reggelimet meg azt, amit elviszek magammal a munkába. Közben a kávéfőző is elkezdte köpködni a fekete nedűt. Visszafordultam a [… Tovább]
