Seres László : Közhelyeim

„Szemed tüzében míg megmártózkodom”,

mit számít, hogy szépelgő közhely lesz.

Te csak lobbants lángra, azt se bánom,

ha keresztre feszítenek érte.

Mondhatnám, szemed galaxisok gyöngye.

Tébolyult tüzed vulkán kitörés,

ősrobbanásként merülök el benne.

Banális. Lényedig mégis felérek.

Mesterkéz vert csipkék, álomcsodák.

Torz alkun kötött ős-régi szavak,

egyik él, másik elhull. Kit érdekel,

„míg megmártózkodom szemed tüzében. „

 

(Kép: Internet)

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.