dr. Bokor József : Időutazás – A föld felmelegedése után! 2. rész

 

Már 57019. évnél járunk az én időszámításom szerint.

30000-től mostanáig, meglepő változás történ a földi éghajlatban.
A forró időszak jelentősen meghosszabbodott a jeges időszakhoz képest, mert elbillent a pólusok helyzete és szétcsúszkáltak a litoszféra rétegek, néhány valószínűleg eltűnt az asztenoszférában és létrejöttek újabb megszilárdulások.
Az utolsó számadatok pedig érdekes módon a kezdetleges légkör kialakulását mutatják, eszerint lehetséges, hogy új troposzféra és sztratoszféra kezdemények alakultak ki.
Mindezek alapján ma azt gondolom, hogy a földbolygó új formája inkább az ovális, mintsem a gömbalakot mutatja, ami az én időmben létezett rögbi labdára hasonlíthat és a forgása, a mozgása is olyan lehet, mint az eldobott labdának. A végénél nagyon gyors, középtájékon lassabb, ahol talán majd alkalmas lehet egy új életforma számára, ha létrejön olyan.

107019. évnél járok.

Túl vagyok tíz ébredésen, és egyre fáradtabbnak érzem magam, de hát miért is ne, hiszen mostanra ennyi idő alatt talán két ősemberfaj is kihalt az én időm előtti korokban.

A mai napon átnéztem az érzékelőket, és a műszerek igen aktív élettevékenységeket jeleznek.
Azért mondom, bocsánat, írom többes számban, mert nem egyfajta létezésről van szó, ha jól sejtem.
Legaktívabb a vizek, tengerek élővilága lehet, aztán a levegő, és a viszonylag kismennyiségű szilárd talaj élőlényei következnek.
A közelmúlt, vagyis a néhány ezer év adatai szerint, a szárazföldi életformák egyaránt táplálékai a vízi és a légi élővilágnak, de azok ritkán teszik egymást az étlapjukra. Így lehet, de az okot sajnos nem tudtam megfejteni.
Túl sok az adat és igen kevés az időm, hogy feldolgozzam és értelmezzem azok jelentését, jelentőségét.
Sajnos abban a reményben és hitben, hogy megfejthetem az adatok értelmét, még egy napot is ébrenlétben töltöttem.

Eredmény? Semmi, idővesztésem, az talán egy ébredéssel kevesebb – ki tudja –, de van néhány értelmezhetetlen adatom, amiket most lejegyzek.
Utána alvás! Újabb ötezer esztendő!

A vízi élőlények mozgása valamiképpen a civilizáció jeleit juttatják az eszembe.
Mozgásukban szabályszerű ismétlődések vannak, és látszólag a rangsorelv érvényesül, de a szárazulatok élőlényeit nem ők, hanem a szárnyas lények ejtik el, csak azok nem fogyasztják el a zsákmányukat.
Elalvásomra készülve az jutott az eszembe, hogy a szárazföldi és a légi életek valami féle szimbiózisban élnek ezért vadásszák és adják a vízben élőknek a földön mozgó életeket.
Az adatokból nem állapítható meg, hogy a szárazulatokat miféle életforma lakja.

157019. év

  • Istenem! – persze csak akkor, ha lennél, és ha a látottak alapján is tudnék hinni tebenned!

Tíz ébredés műszaki adataira és az átprogramozott mikroszámítógép felvételelemzéseire alapozva azt kell mondanom, hogy amit ötvenezer esztendővel ezelőtt nem ismertem fel, az majdnem egy emberforma élőlény lett mostanra.
Vagyis, inkább az én időm béli emberforma és egy én időm béli disznóforma keveredése.
Valószínű, hogy ezek mindenevők, de az bizonyos, hogy a madarak az elbódított disznófélék vérét fogyasztják. Ebből a tényből, hozzáadva a szárazulatok kevéske mennyiségét, arra kellett következtetnem, hogy az emberdisznófélék igen nagy konkurensei, vagyis élettérvetélytársai a madaraknak, amik meg nem madarak, hanem magukat felfújva, lebegve helyet változtató lények.
Másképpen nem lehet magyarázni a gyorsan felpuffadó testek levegőbe emelkedését, vagy földre ereszkedését, ha jó táplálékmezőt találnak.

Észrevételeim közül a legfontosabb: és egyetlen ébredés-időtartama alatt összegyűjtött anyag sem tartalmazza a saját korombéli civilizációs élet jeleit.
Vagyis, az eddig vizsgált időben nem jöttek létre az életfeltételek mesterséges megváltoztatását szolgáló technikai fejlesztések.
Ennek pedig óriási jelentősége van, mert eszerint a mostani életformák a természetet a létezés szintjénél nagyobb – helyrehozhatatlan – mértékben nem alakítják át.

177019.  év

Öregszem, és az öregedés vég-közeli stádiumát észlelve a gép életre keltett, a valószínűleg megélhető utolsó ébredési ciklus ébresztésnapján.
Ez lényegében azt jelenti, hogy akár el is hagyhatom a kapszulát, mert az időm lejárt.
De a döntésem előtt szeretném pontosan átnézni az elmúlt évezredeket.

Megtettem!

Az nem biztos, hogy tisztábban értem a valóságot, de az biztos, hogy a megismerés vágya arra késztet, hogy megismerjem a külvilági életet.

A KÜLVILÁG megismerése:

Na, az sajnos egyáltalán nem bizonyult egyszerűnek.
Egyrészt nyilvánvaló volt, hogy a légkör összetétele néhány óra alatt elpusztít, a már elhasznált védőruhám hosszasan nem védhet meg. Több védőruha már nem volt, hiszen a másikat az első ébredéskor annak az asszonynak adtam, aki a gyermekemet hordta a hasában – kár volt!
Ő így is, úgy is percek alatt elpusztult, már megtaláltam az ő és a gyermekem csontvázát, azokat hátrahagytam egy védőruhába beburkolva.
Másrészt, nem voltam képes felismerni a kommunikáció formáját az egyedek között, tehát esélyét sem láttam a kapcsolatfelvételnek.
Volt egy harmadik ok is, ami mégis rákényszerített a cselekvésre.
Ez az ok az idő volt, ami eddig év-tízezredek során a segítőm volt, de mostanra már ellenem fordulva a végzetem lett.
Talán nem tévedek, volt még néhány napnyi életerőm, de valószínű, hogy annyi sem.
Szerencsémre a gépészeti ismereteim még megvoltak, és sikerült egy, a testemre csatolt mikrofonnal összeköttetést létesíteni a naplóm és közöttem.
Ezt fontosnak találtam, mert talán segíthet az utánam érkezőknek átalakítani az énáltalam megélt jövőt és a múltat akkor is, ha én már nem leszek.

Kissé megpihentem és felszerszámoztam magam vágó és szúróeszközökkel és azután kiléptem a kapszulából.
A levegő gömblényei körülvettek, sokan voltak, de nem érintettek meg. Tartva a jókora karnyújtásnyi meg egy ugrásnyi távolságot, békésen lebegtek körülöttem.
Markolásztam egy szúró, meg egy vágószerszámot, de én sem támadtam.
Ők pedig eleinte lassan, de aztán egyre gyorsulva keringtek körülöttem. Szédültem, de nem lettem rosszul, és szinte kellemesen elzsongított a kavargó levegő illata.
Később megálltak, és az egyikük az arcomhoz érintette a tölcsérszerű vastag ajkát.
Nem mozdultam, mert szinte kellemes volt az érintése, és a keringő forgás miatt amúgy is elbágyadtam.
Percek teltek el lassan, és egyre többen érintették hozzám a vastag ajkaikat, de nem éreztem, hogy kiszívnák belőlem a vért, vagy éppen belém pumpálnák a nyálukat.
Nem sokkal később észrevettem, hogy nem a földön állok, hanem lebegek közöttük.
Éreztem valami zsibongást a testemben, de az nem rosszullét vagy fájdalom volt.
Kavarogtak körülöttem és én észrevettem, hogy már a víz felszíne fölött imbolygok.
Ők szétrebbentek, én pedig belecsobbantam a vízbe.
A vízi lényeknek is emberre hasonlító fejformájuk volt, csak nekik nem voltak ajkaik, hanem kiálló fogsor zárta be a szájukat.
A vízi lények a várakozásom ellenére nem estek nekem, hanem körülvettek és maguk közé szorítva a testemet, egy víz alatti kupolabarlangba sodortak be.
Három különleges dolog történt szinte egyidejűleg: az első, tudtam levegőt venni a víz alatt is, a második, hogy nem estek nekem és nem tépték szét a testemet, a harmadik pedig az lett, hogy érteni kezdtem a beszédjüket, ami pedig valójában csak gondolat volt, de annak igen képszerűen megelevenedő változata.
Azt is felismertem, hogy minden jelenlevő és én is, ugyanazokat az érzéseket éljük át a beszélgetésünk során.

Megint hibáztam!

Mesélni kezdtem nekik a földbolygó korábbi életéről, különösen érzékletesen arról a haldoklásról, aminek okozójának a kezdete az ember természetátalakító tevékenysége volt.
A természettől elszakasztott emberek művi életéről, a gépektől, az elektronikától, az energiahordozóktól, a természetellenes túlszaporodástól függő, és a vezetőik (politikusaik) által sajátos érdekek szerint manipulált életükről.
A háborúk borzalmairól, az ellehetetlenült életek magukra hagyásáról, a szociális védőhálók bezárásáról, a kiszolgáltatottak borzalmas létezéséről.

Nem értették!
Ők nem ismertek ilyen lehetséges dolgokat, vagy egyszerűen fel sem tudták fogni, hogy a földi élet létezésének lehetett egy nem természetorientált változata valaha.
A második napon már ők kérdeztek, érdekes módon a társadalmi berendezkedésekről, a gépek szerepéről, rendeltetéséről, a létrehozott művi természet (pl. az építményeink) értelméről.
Én meséltem nekik a legjobb tudásom szerint, eléggé összeszedetten és értelmezhetően.
A hat napig eltartó beszélgetéseket egyszer sem szakítottuk meg, de észrevettem azt, hogy néhány résztvevő elmegy, és mások jönnek a helyükre.

A HETEDIK NAPON!

A szavaimat mély és izgatott csend fogadta és megértettem, hogy arról tanácskoznak, hogy mindebből a történetből semmi nem tudódhat ki.
Rettegni kezdtem!
Ők meg lassan körbeúszkáltak, és már az én testem is forogni kezdett…

A vég!
Forogtam, és egyre többen vágták bele a testembe szájszervük előremeredező fogait.
Nem éreztem fájdalmat!
Ők lassan felfaltak, de ameddig tudom, én lediktálok minden történést a kapszula memóriájának.
Ők úgy ettek, hogy egy cafatnyi sem veszett…

Tanulság:
Ha tudatlanságodban nem cselekedtél, ha hagytad, hogy mások és öncsinált diktátor hatalmasságok kedve szerint alakuljon a föld sorsa, akkor:

Ne pofázz, és tartsd a szád!

(De esetleg tehetsz is valamit, hogy a jövő még a gyerekeid gyerekeinek a gyerekei számára is élvezetes hely legyen, és küld el nekik azt az üzenetet, hogy becsüljék ami van, és ne higgyenek a túlzó fogyasztásra ösztönző pénz szavának!)

 

Vége

Legutóbb szerkesztette - Adminguru