Volt, hogy éltem halkan, megunt messzeségek mögött, eljátszottam lelkemnek az ostobát, miközben felettem keselyű had körözött. Megesett, hogy kabátom felfeslett, elhordta az utcasarok, megdermed tüdőmben a lehelet, ha erre gondolok. Legbölcsebb utam árkában szétomló köd gomolyog, keskeny ösvény [… Tovább]
