Vers

Falfirka

falfirka lett az életem:felébredve egy rossz napra graffitizte egy t?zfalraa bal lábbal kelt Isten így immár jöv?m sincsen,jelenem is egyhangú sivár,erre már szürke ?szi köd jár,mázolt világom – végzetem a sivár utat nézhetem,s a kopott macskakövekennem jár más már, csakezernyi [… Tovább]

Vers

Már tudom…

*     …igen, már tudom, mit érez az anya, kinek gyermeke meghal. Már tudom, milyen érzés, mikor az ajtóban megszólal egy hang:   “Sajnálattal közlöm, hogy fia, ma délután két órakor halálos motorbalesetet szenvedett”   Ma délután fia halálos… [… Tovább]

Vers

Adjon nekem az ég

  Hajnalban meghalni volna jó,mikor minden álmodik.Csak én könyörgök ébrenizzadt lázálmomban,mikor csókéhes szám mosolyra fonnyadne menj még-ódát zengve,mikor téged ölellekálomvacogással,téged ordítlakhang-villám zajával,Szétszaggatlak vágyzuhogással. Hajnalban meghalni volna jó.Szívnémulás nem elég.Adjon nekem az ég.

Vers

Bádoghold

Baj van, látom – motyogtam magam elé halkan, mert a barátom épp indulni készült. Imbolygó árnyak figyeltek félszegen. Micsoda vágyak fúltak belénk – sóhajtott, s várt, hátha kérdezem ezt most mért mondta. A mentő közben kiért a főútra, szédítőn forgott [… Tovább]

Vers

Porbarajzoló

*   Haldokló fejed a párnán. Árnyékkal rajzolt köré fehér sugarakat a fény, nemszeretett templomaid szentjeinek  glóriája sem ragyogott élesebben. Hajlott hátad lassan távolodott magas igéktől, ígéretektől, sosemvolt boldog életedtől. Erőtlen, szép kezed takarón pihen. Gyűrű csillogásával magához szelídített hűség, [… Tovább]

Vers

Akik túlélők maradtak

* Hideg párnák felgyűrődő sarkainszakadt álmok lógnak,tanúi fagyott időnek,szomorú látvány,szikkadt tó partjainszíntelen virágok nőnek,a víz is híján az erőnek, valamit elvitt a szél,hozzájuk egy hang már  nem beszél,van, ami már nem lesz holnap –mi lehet még, amiért szólnak,párna, takaró magányában,ha [… Tovább]

Vers

Kapca

Parget, vászon, meg más efféle ruhaneműből volt szegénye, lehetett alsószoknya, rékli, darabja úgy öt-hat tenyérnyi, gyűrés mentesen szétterelve a bakancs és a csizma lelke, tekerték őszben, télidőben, de csupasz lábra is, erősen, tudta, hogy tőle annyit várnak, csavarja puhán át [… Tovább]

Egyéb

Visszaút

    Zsebkend?be fújt élete végén nagyanyám újra négykézláb járt.     – Így kényelmesebb – mondta, mikor rákérdeztem csodálkozva.    Kitérdelt lelke karjában remegett.    ?t miért nem emelte föl egyetlen feln?tt sem?    Árnyékvirágok szoba falán – láttam, még [… Tovább]