Böröczki Mihály - Mityka : Kapca

Parget, vászon, meg más efféle

ruhaneműből volt szegénye,

lehetett alsószoknya, rékli,

darabja úgy öt-hat tenyérnyi,

gyűrés mentesen szétterelve

a bakancs és a csizma lelke,

tekerték őszben, télidőben,

de csupasz lábra is, erősen,

tudta, hogy tőle annyit várnak,

csavarja puhán át a lábat,

nem is bánta, hogy sorsa volt jobb,

mert imádta a betyársorsot,

emiatt, mintha vággyal égne,

illeszkedett a láb hegyére,

s hogy meleg maradjon a lelke,

a nagy hideget kiterelte,

s ha munka végén sutba dobták

nem bánta, hiszen újba fogták,

és az se szegte sose kedvét,

ha kicsavarták, kitekerték,

így jutott mégis boldog élet,

a legigénytelenebbjének.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.