?szbe suttog az erd?,
két kezem közt az id?
tavasztalan lett,
s e halhatatlan létben
megannyi színes falevél
puha ágyat vetett
hullámzó ruhám elé.
Elejtett léptem, sáros,
szomorú könnyei közt
mezítlábos csendem mossa
a végtelen es?,
s hideg föld felett
ködbe rejtett a képzelet.
Legutóbb szerkesztette -