Vandra Attila : Alku a Mindenhatóval

Gyerekek, arról álmodtam, hogy fiatalodom! Megírtam versben, mert Poétának megígértem, hogy egyszer legalább zaklatni fogom.

Egy id? óta egyre
Gyakrabban álmodom,
Hogy ismét olyan leszek,
Mint régen, egykoron.

Ily rémálmok láttán
utolér a félelem.
Tudod te is miért,
Nem részletezem.

Gyerekkorom óta
Létezését tagadom,
De ily álmok láttán
Hozzá fohászkodom.

Mert huszonéves csajok,
Lekicsinyl?n néznek rám,
mint valamikor régen,
kamaszkorom hajnalán.

Szexuális életem
Hasonlóan gyakori,
Mint amikor tiltva volt
Ily témáról hallani.

Ismét annyi id? alatt
Futom le a százat,
Mint amikor térdemr?l
Koptattam a mázat.

Hajam is fogam is
Annyi, mint egykoron.
Hasonlóság példáit
Tovább nem sorolom.

A félelem az orcámra
Mély árkokat vés.
Félelemnél több ez,
Ez már rettegés.

Gyerekkorom óta
Létezését tagadom.
De ily álmok láttán
Mégis fohászkodom.

Hátralev? éveimb?l
Eladnék én egy párat,
De ezért te Istenem
Teljesíts egy vágyat.

Szopós korban sem szerettem
Istenem, a pelenkát!
S adjál nekem Mindenható
Fájdalmatlan gyors halált.

Legutóbb szerkesztette - Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 697 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.