Czirják Jolán : Tél-el?

Nehéz pára ült a tájra
Csókot lehelt homlokára,
s hála h?vös ihletének –
száll az ének, mint szirének
hangja, zúg a szél – el?re
zengi bús dalát a tél, mi ?szre
hozza álmait, s reá a vágyait
vetíti már – szitálni hó virágait…

 

Legutóbbi módosítás: 2009.10.31. @ 07:51 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"