Placskó Lajos : Borzongások

*

 

 

 

Vágta

 

 

Paripám vágtat!

Sörénye szélben sziszeg!

Dobol a pata!

 

 

 

Egymásért

 

Ködömben óvlak,

rejtelek. Te, mosolyod

napjával éltetsz.

 

 

 

 

Egy tölgyhöz

 

Mély nyugalomban

talán száz éve áll ott.

Nevenincs magány.

 

 

 

Ősz

 

 

őszi harmat hull.

Súlya alatt szakad a

gyöngyös pókháló.

 

 

 

Ködköpeny

 

A köd varázsol,

suttog a fényben. ős-öreg

regéket mesél.

 

 

 

A vén varjú

 

Kihőlő, ódon

tollamat pihétekkel

melengetem fel.

 

 

 

Burok

 

Pattogva ég a

láng a ködben; körötte

lebben fényszellem.

 

 

 

 

Októberben

 

Dermed a hajnal.

dérgyöngyöket dajkál a

remegő főszál.

 

 

 

Ébredés

 

Hajnal vacog a

dermedő csendben. Ködöt

lehel az erdő.

 

 

 

Mártírok

 

 

Kik halni mertek.

Nem otthonuk volt e föld,

hanem hazájuk.

 

 

Mindenszentek

 

Emlékek közé

könnycseppeket szitál

az őszi köd már.

Legutóbb szerkesztette - Placskó Lajos
Szerző Placskó Lajos 77 Írás
A Lajos nevet nem a szüleimtől, inkább a sorstól kaptam , hiszen egy véletlen elszólás volt az eredője. Ám, ha már kaptam, igyekszem becsülettel viselni. Tanítok. Két diplomával és egyre elkeseredettebben. Csak a gyerekek tiszta tekintete, az a pár felcsillanó szikra tart engem is ezen az önemésztő, őrült pályán, ami az én fajtám része. Közben vadul "pótcselekszem": írok prózát, verset, haikut, faragok fát, csontot, rajzolok és legújabban színészkedek - természetesen csak szűk körben, szigorúan amatőr módon. Három dologra vagyok büszke az életemben minden maradék nélkül és teljes csodálattal: a három lányomra.