H.Pulai Éva : Vásárfia

Sir Lawrence Alma-Tedema: Sappho és Alcaeus

 

Én elmentem a Költészet Vásárra…

Bevallom, még nem voltam a Gödör Klubban, fogalmam sem volt, hol van az akvárium, ahol a rendezvények egy részét tartják, hol a kávézó, ahol másokat?

De ahogy beléptem, már kisebb gondom is nagyobb volt ennél. Alig érzékeltem, hogy a kezemre bélyeget nyom egy fiatal lány… 

„Ha majd elindulsz Ithaka felé,  
válaszd hozzá a leghosszabb utat,  
mely csupa kaland és felfedezés.”

[…]

„Válaszd hozzá a leghosszabb utat.  
Legyen minél több nyári hajnalod,  
mikor – mily hálás örömmel! – el?ször  
szállhatsz ki sose-látott kiköt?kben.  
Állj meg a föníciai pultok el?tt,  
válogass a jó portékák között,  
ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt,  
és mindennem? édes illatot,  
minél többet az édes illatokból” 

Mosolyogva mentem a hang irányába, és már a kávézóban hallgattam Lackfi János beszélgetését Deák Lászlóval, aki Kavafisz soraival kezdte könyvének bemutatását.

Nagyon szépen olvasott föl néhányat a versei közül – ez kellemes meglepetés volt számomra.

Megismerhettem Mezey Katalint is,  János édesanyját. Mint sok gyereknél, bizony úgy t?nt, neki is pontatlanabbak az információi világra hozójáról, mint más költ?kr?l.

A következ?  beszélgetés, igazi étvágygerjeszt?re sikeredett.

L. Simon László  mutatta be Japán hajtás cím? kötetét.

Bevezet?ként, itt is János beszélt volna a költ?r?l, ha éppen nem hagyja otthon a papírját, és véletlenül, nem egy el?z? kötetér?l kezdett volna el mesélni. A hangulat persze, így is vidámmá kerekedett.

L. Simon László elmesélte, kötete különleges technikával készült, ahol két vers egy összehajtott lap két küls? oldalán van, s olyan, mintha nem lenne a könyv lapja még „felvágva”. A kép pedig, bent látható –  mit látható, kukucskálható – a finoman, alagútra formálható lap bels? oldalán. Mint ahogy az élet rejtelmeibe is sokszor csak beleshetünk.

Jót derültünk, a költ? anekdotáin, amelyek arról szóltak, hány könyvet kértek t?le, mert természetesen az emberek els? pillanatban nekiestek a lapok „rendbehozatalának”, tönkretéve ezzel a képeket.

Nem is kellett többet gondolkodnom, hogy hol lehet a következ? rendezvény helyszíne, az akvárium, mert megint irányítottak a hangok.

Mosolygós izgalom fogott el, amikor a pódiumon megláttam a Kalákát. Hiszen már negyven éve adnak csuda dallamokat gyerek és feln?tt verseknek egyaránt. Bizony, nem kis szerepük van abban, hogy igazán megszerettem a verseket, és már a fiamnak is azokat daloltam, miközben h?vös ?szi reggeleken, kerékpáron vittem a nem is közeli óvodába.

No de – ugye? – most a Vásárban vagyunk…

A Kaláka együttes azokat az eredeti verseket adta el?, amelyeket Lackfi János, és Vörös István írt át, mai, „modern gyereknyelvezetre”az Apám Kakasa cím? kötetükben. S hogy mennyire sikeresen?

Egy hat év körüli kisfiú, hangos kacagása kísérte a költ?k, és a zenészek el?adását az elejét?l a végéig.

Az id?  elrepült és én megint kíváncsian lépegettem a kávézó felé, amelyben bár sötét volt, mégis gyönyör?, meleg fényekkel volt megvilágítva a pódium.

A pianínó  billenty?in Víg Mihály futtatta ujjait, így kellemes lágy dallamok simogatták a fülünket, míg helyünkre ültünk.

Bár én úgy készültem, hogy Maróti Gyuri önálló estje lesz, de nem az volt.

Felolvasása alatt, mögötte két oldalon is R. Nagy Csilla képeiben gyönyörködhettünk, amelyeket odavetítettek. És nem egyedül volt ám a „színpadon” Gyuri. Bizony, igazán szép felolvasása alatt ott láttam egy sudár, szép, fiatal n?t is, és egy tünemény, kacagó kis tündért is. Akiket ? varázsolt oda.

A dallamok felolvasásához méltóan kísérték, egészítették ki és tették teljessé m?sorát.

Azt hiszem, nem vagyok egyedül – s Gyuri el?adása is bizonyította -, aki úgy érzem, a versek, de még a prózai írások sem élhetnek igazán zene nélkül.

Sajnos a program – mint él? el?adás sorozatnál igazán nem meglep? – nagy csúszásban volt, az eredeti id?beosztáshoz mérten.

Így már csak a következ? m?sort tudtam meghallgatni, de azt sem hagytam volna ki semmi kincsért.

A Kosbor Triótól, Pilinszky megzenésített verseinek a lemezbemutatója volt az.

S hogy milyen volt?

Bevallom, nem tudom megfelel?en leírni… 

Talán jelent valamit, hogy minden hely „elkelt”, s bár nem volt óriási a néz?tér, de a közönség vastapssal jutalmazta a zenészeket. (Az oldalukon három verset meg lehet hallgatni.) 

Kosaramban pár vásárfiával tértem haza.

De hogy élményekkel mennyivel gazdagabban?

Azt már elmondani nem lehet.

 

.

09.09.16.

 

Legutóbb szerkesztette > H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1131 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva