H.Pulai Éva : Kisjutka

 

 

 

 

 

 

A Grimm mesék világában eszmélve, kicsi lelke is mindig valahol a fellegekben járt.

  Hitte, az óvodai éneklésb?l, versekb?l, és a délutáni pihen?k alatt hallott mesékb?l áll a mindenség. Biztosra vette, a világ tele van királylányokkal és királyfikkal, bár tudta, gonosz boszorkányok is vannak – hiszen éjszaka azért kell anyuék ágyába menekülni -, de a jó tündér a végén mindig segít. A szép, és a jó kislányok is elnyerik jutalmukat, meg ugye a h?s daliák szerelmét, a rosszak meg legjobb esetben szétpukkadnak.

   Még egy nagyon fontos valami volt, amit már akkor tudni vélt.

   Szeretni valami csodálatos dolog.

   Persze, nem tudta ezt megfogalmazni, az okostojás feln?ttek mondják így.

   ? csak abban volt biztos, hogy ebéd után a kis szétnyitható ágyát a Rajtmár Pisti ágya mellé kell valami ügyességgel tennie, és vigyázni, nehogy az az undok Rita megint megel?zze.

   És az is sokat jelentett, hogy Pisti alvás közben felé fordul-e.

   Bár Homoky Lacinak is mindig akkor kellett mosdóba mennie, mint neki, de olyan furcsa volt, még azt is nézte, amikor Kisjutka pisilt. Ki is szerelmesedett rögtön bel?le.

   Édesanyja féltette, hiszen ? már tudta, nagyon sok sírás fogja még kísérni a csöpp lány életét, ha csak a jóban, és a szép álmokban hisz.

   Kicsit rosszallóan csóválta a fejét, s megpróbálta ?t a világ valóságába irányítani.

   Hazafelé sétáltak az óvodából, és a cserfes szája be nem állt az aznap történtekr?l, s az utcán mindenkinek hallania kellett a frissen tanult verseket, énekeket.

   Meg azt is, hogy a nagycsoportba két új fiú is érkezett, de olyan egyformák, még az óvó néni sem tudja ?ket megkülönböztetni. Csuda helyesek, anyu ezt el sem tudja képzelni! Az egyiket Iszak Zolinak, a testvérét Tominak hívják.

   Kisjutka szerint a legszebb nevek voltak.

   – Édesanya, én olyan szerelmes vagyok! – szakadt ki a kislány szívéb?l.

   Szül?je döbbenten állt meg a f?tér kell?s közepén.

   – Kibe, édes kislányom? – kérdezte, és addigra már alig tudta elrejteni feltörni akaró nevetését.

   – Hát… Az Iszakokba –  jött hatalmas sóhajjal a válasz.

.

.

.

 

 

09.10.05.

Legutóbb szerkesztette - H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1131 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva