…eltelnek napok, hogy mozdulatlan vagyok,
az ajtót pediglen senki nem nyitja rám,
a zajt, a világ lármáját, sárba tiporta a csend,
semmi, mi hang, csak én, s egy barátom: Magány.
…hatalmas erő tombol, dúl a falon túl,
de tudattalanul meghúzódva, gondolom, bennem,
s lehet, ez nem is igaz, csak játszik velem
az elme, hogy megértsem azt, mit lehetetlen.
…ki vagyok én, hogy kérdezem az állítmánytól?
Nem hogy a világtól – magamtól sem merem,
jelentkezek, lábujjhegyen, Isten talán rám tekint,
de mit kérdezhetnék én, halandó, esetlen kegyelem.
…ma még rózsafüzért csatoltam szívem mellé,
mert a napfényben mosdhattam, de csak ablakon át,
a falon túl, egy ajtónyira minden adott, mozdulatlan
halott, s így elvész minden itt bent, mi kint megtalált.
2009
Legutóbbi módosítás: 2009.10.26. @ 12:54 :: Thököly Vajk