Czirják Jolán : Arcátlan álca

Csaló valék, de vége már –
a maszkabál ma végre zár!
Letépem én, mi mást mutat,
s alatta lásd az arcomat!

 

Reám tekints – les íriszem –
szemedbe vésd tekintetem
Ne bújj el?le – hagyd magad,
valóm ma úgyis elragad!

 

A lényemet dobom feléd,
mi burkodat repeszti szét,
s szilánkjain taposva – lám

felismerés suhan sután

 

Ne félj, nem öl meg életem!
Csak egy kicsit kiélvezem,
hogy elveszem, mi rád tapad –
Te is csak álca rabja vagy

Legutóbb szerkesztette - Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"