Nem félek nyüzsgő távoloktól,
átöltöztet az idő –
benőtt minden fájdalmat, s a
nehezült vágyak vöröses szagát.
*
Ajkamra csordult mámorod,
nyelvem alatt ragyogva rejtem
nedves összeesküvésünk imáját.
Széthullhat a hallgatózó éj,
megnyílt csendes tested…
apró lépteinket érzem benned.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.28. @ 19:23 :: Serfőző Attila
