Vers

támassz vihart

* „… amit tettem érted tettem, érted tettem én…” (Shakespeare: Vihar – Prospero)   Ariel, jó koboldom, támassz hát vihart, most azt akarom, hogy okozz zavart a világban, korbácsold égig a hullámokat, a földet, eget vádold, mik az álmokat                     [… Tovább]

Humor

Sírfeliratok IX.

Míg éltem, rugalmatlanul kezeltem mindent, most aztán végleg megcsontosodtam itt lent.   Milyen a túlvilág? Ezt tudja akár egy döglött kanári: haláli.   Nem hittem a lélekben, csak a testben, halálom után lelkesebb lettem.   Mindig a matematikán jártattam az [… Tovább]

Vers

HIÁNY-TALÁNY

Az egyetlen dolog, amit hiánytalanul átvehetsz és magadénak tudhatsz, az a hiány.   Ha úgy érzed, fokozódik benned a hiányérzet, írhatsz kérvényt hiánypótlás ügyben, s a válaszban majd olvashatod, készlethiány miatt csak sz?kösen mérhetik neked a boldogság-keveréket.   Tudod, hogy [… Tovább]

Karcolat

A Nagyerdő-klinika

Az illusztráció senkit ne tévesszen meg… *      Mindannyiszor átmelegszik a lelkem, valahányszor végigmegyek szabályosan tervezett útjain, és ismételten megállapítom, hogy ez a klinika milyen elegáns, milyen különlegesen szép. Örömmel tölt el, ahogyan belesimulnak a fák ölelésébe a klasszikus [… Tovább]

Vers

szürrealista szinopszis

* viaszarcú félholt félhold vonaglik a tejút savó marta kátyúiban s már a csontvázra húzott bőröd se tetszik neki, pár égett patájú ördög, mint barbár rugdalja röhögve a giccses csillagport taknyos orrú angyalkák csipás szemébe, míg nem dörren az Isten: [… Tovább]

Elbeszélés

Egyszervolt órások – 2.

Családom számtalan tagja még a tisztító-benzin illatától kicsit kótyagosan tett nagy sétákat a szabadban, hogy kiszellőzzön a feje és megmozduljanak megmacskásodott lábai.     Nagypapám is fontosnak tartotta, hogy szabadban levegőzzön egy jót, mert egyébként munkapultjánál görnyedve ült naphosszat. Benzinben [… Tovább]

Vers

A gyanú

Egészen biztosanhasonlítunk egymásra.Kis, apró, alig szerethet?lélek-ráncok sorakoznakaz én króm-keményünnepl? arcomon is. Rángó, görcsös mozdulatoksora pusztít bennünkmindent, önként vállaltkorlátainkbakapaszkodunk.De biztosan tudom, érzem: téged is széthasíta kegyetlen gyanú,egyformán nyüszítünka terített asztal körülmarakodva tolakodó,telhetetlenül magabiztos, cinikus nagyurakra.

Vers

Kié a koszorú?

Az arc ismer?s, hajába a troli áramszed?je szórt szikrákat, attól olyan üt?s a frizura és a rím. Tolla alatt a remekm?vek apró köhintéssel születnek, a szonett csak egy hosszú szellentés, és máris kész. Meglett kora ellenére a szexr?l szenvedéllyel beszél, [… Tovább]

Vers

Magyarosan

  Halld, kimondom, ó Szent föld, h? barátom: – Szebb jöv?t!   (hallja meg az egész Föld)   A pálinka, csak szilva, rátart sorja, színtiszta.   (ne marjon a torkomba)   Jó borra bor, sörre sör, nagy ünnepkor, még egy [… Tovább]