Egészen biztosan hasonlítunk egymásra. Kis, apró, alig szerethet? lélek-ráncok sorakoznak az én króm-kemény ünnepl? arcomon is. Rángó, görcsös mozdulatok sora pusztít bennünk mindent, önként vállalt korlátainkba kapaszkodunk. De biztosan tudom, érzem: téged is széthasít a kegyetlen gyanú, egyformán nyüszítünk a terített asztal körül marakodva tolakodó, telhetetlenül magabiztos, cinikus nagyurakra.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.27. @ 08:57 :: László István