Egészen biztosan
hasonlítunk egymásra.
Kis, apró, alig szerethet?
lélek-ráncok sorakoznak
az én króm-kemény
ünnepl? arcomon is. Rángó, görcsös mozdulatok
sora pusztít bennünk
mindent, önként vállalt
korlátainkba
kapaszkodunk.
De biztosan tudom, érzem: téged is széthasít
a kegyetlen gyanú,
egyformán nyüszítünk
a terített asztal körül
marakodva tolakodó,
telhetetlenül magabiztos, cinikus nagyurakra.
