Maretics Erika : Kié a koszorú?

Az arc ismer?s,

hajába a troli áramszed?je

szórt szikrákat, attól olyan üt?s

a frizura és a rím.

Tolla alatt a remekm?vek

apró köhintéssel születnek,

a szonett csak egy hosszú

szellentés, és máris kész.

Meglett kora ellenére

a szexr?l szenvedéllyel beszél,

íme egy koszorús költ?, aki kefél.

Zavarban hallgatod,

? az, ki oly nagyot alkotott?

Zakója alatt pállott, rózsaszín ing virít,

ráncos szája szélén hideglelés,

és abból, ahogy zihál,

elkelne már egy szívátültetés.

A stílusa is annyira pikírt,

hogy a szemed undorral forgatod.

A körúton korzózik

ifjú feleségével karöltve,

riporterek minden becses

lépését követik,

egy fotóért egymással

mennek ölre,

mégis mikor ?t olvasod,

a rím puhán gördül,

valami megérint, és benned is örül,

tudod, miért olyan jó írni,

és akkor, ott, elkezdesz hinni.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.07.27. @ 08:28 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.