Nap: 2012.07.09.

Néma út követi lábam nyomát. Halkan osonok egy sötét parkon át… Messzi fák susogják fülembe a magányt, De nem ez mi tönkre tesz, nem ez mi bánt… Komor, hideg szobrok kísérnek tova… Lejárt már h?seik dics? kora. Kit ábrázol egyik, [… Tovább]

  Nem látni az arcát, de hangja itt van, itt, telefoncsörgés, és a test áramait úgy pörgeti fel e feltételes reflex, elfogadhatatlan, hogy  most már csak ez lesz,   nincs meg tekintete, zöldesbarna röntgen, s ott a nem tudok többet [… Tovább]

    Volt, hogy a hírnevet kerestem, volt, hogy a hírnév keresett – utóbbi feltételezés. Lényeg: találkánk elkeveredett annyi dolgaid között, élet. Úgy gondolom már: egyre megy sírni, dalolni, csupán a menet a fontos, a völgyre hegy, s újra a [… Tovább]

Matató kéz, tested ívét rajzolja újra, elmozdul a ruhaszélés siklik az ujj egy másik történeten túlra. Ismerem a szád, nyelved, s a harapást. Összecseng a két test,belém bújsz,utolsó b?rrészletünkis egybeolvad, elégült számolatlan id?, reszketünk,majd mellemre halsz. 

Fotó: Fotóház – Peter 075       Még kissé félve szólok róla, de épp kapóra jött a lénye, hogy általa önmagam becézve hinni kezdjem; szép vagyok – egészen szép, ahogy vagyok s hogy mindent elérhetek, amit akarok, hiszen én [… Tovább]

http://www.zsefy.webege.com/visszavonhatatlan.html   Elszállsz most hirtelens füsthajad riadtan úszik szobámbólmint kismadár gyönge szárnyatakar az éj e zajos világtólnem véd meg semmi lépted nyomábanaz akarat földszagúfutó zápor elmossaaz alig-voltat is a megmaradt pedigelpárolg

szemem sarkában szarkalábfutok hozzád mezítlábgondolhatsz bátran akármitmindig tévedsz egy parányita kimondott szavak sosem igazakhamisak mint a lerajzolt vonalakelcsábít a rozmaringbódító illata velem ringneked adom a perceketmelyek nekem nem kellenekIsten keze néha megremegs ilyenkor lelkem is rezegiszonyatos a fájdalomfagyos szívedben elveszekirigyek [… Tovább]

hosszú úton…   Szavakat válogatok: élek, lélek, félek. Legjobb lenne messze,   hosszú úton, nyári fák árnyán, madarak röptén.   Képzelt – álom a nyár, elcsúszott napsugár, benne pihenek már.      

Napokra osztom perceinket.Görnyedt felel?sségsorvasztjaméltatlankodó szem-villanásaidat.Nem fekszem haragoddal ágyamba, bárhogy hitetnél.Ki tudja, talán egyszerelismeremhóbortos erényeinket.Akkor majd nem marad semmi,csak te meg én: a feszített éjsötétben egy résnyi fénytörés.

  Víznélküli partot értem lakatlan szigetemen, hol már magammal sem értek egyet.  Csak hitegetett arcom: egyszer célba érünk. Mint én-és-én. Semmiség. Atyám szava számról elt?nt nem jön újra semmiképp. Oázisom magam vagyok: kiszáradt kútja fámnak. Megöntöznek kínzó jajok: hagyatéka jó [… Tovább]

valami jó verset kellene írni hogy ma is szeretni tudjalak zavarom a nap b?kez?sége bolygó kummulációk lent ráció ma sem futottam senki elébe a káosszal néztem buddhát amint govindáért ír prózát s közben neje borotválkozik egy remete anyává lenne mialatt [… Tovább]

* Álmomban mikor meg akartam halni a sínek között álltam vörös tavon úszott a nap magam tükrében láttam   várok a hideg vason távolból pöfög a halál múltam a töltésen hagyom a jövőnek kellhet talán   sötét felhővé robbant a [… Tovább]