Vers

Szoborparkban

Néma út követi lábam nyomát. Halkan osonok egy sötét parkon át… Messzi fák susogják fülembe a magányt, De nem ez mi tönkre tesz, nem ez mi bánt… Komor, hideg szobrok kísérnek tova… Lejárt már h?seik dics? kora. Kit ábrázol egyik, [… Tovább]

Vers

Mosolyognivaló

  Nem látni az arcát, de hangja itt van, itt, telefoncsörgés, és a test áramait úgy pörgeti fel e feltételes reflex, elfogadhatatlan, hogy  most már csak ez lesz,   nincs meg tekintete, zöldesbarna röntgen, s ott a nem tudok többet [… Tovább]

Vers

Mert az id?

    Volt, hogy a hírnevet kerestem, volt, hogy a hírnév keresett – utóbbi feltételezés. Lényeg: találkánk elkeveredett annyi dolgaid között, élet. Úgy gondolom már: egyre megy sírni, dalolni, csupán a menet a fontos, a völgyre hegy, s újra a [… Tovább]

Vers

Act

Matató kéz, tested ívét rajzolja újra, elmozdul a ruhaszélés siklik az ujj egy másik történeten túlra. Ismerem a szád, nyelved, s a harapást. Összecseng a két test,belém bújsz,utolsó b?rrészletünkis egybeolvad, elégült számolatlan id?, reszketünk,majd mellemre halsz. 

Karcolat

Nóri és István

… az újrakezdés állapotában vagyok …*     A menzáról igyekeztünk haza. Én a Lupény utcában, Nóri pedig a Gecse Dánielben lakott, s így egy darabig egy irányba vezetett az utunk. A plébánia templom előtt féllábú koldus üldögélt szótlan-szomorúan. Fekete, [… Tovább]

Sci-fi

Esélyek

Szerencsés csillagzat alatt – az ismerős ismeretlenek. Az űrszondák és néhány kiválasztott után, most ön a saját szemével láthatja a világűrben rejlő csodákat. Ne álmodozzon az égről, jöjjön a Hubble Űrmúzeumba! *       Moses Baker elállta múzeum bejáratát, [… Tovább]

Vers

– röpke ív –

Fotó: Fotóház – Peter 075       Még kissé félve szólok róla, de épp kapóra jött a lénye, hogy általa önmagam becézve hinni kezdjem; szép vagyok – egészen szép, ahogy vagyok s hogy mindent elérhetek, amit akarok, hiszen én [… Tovább]

Mese

A száraz kenyér

*       Egyszer régen, nagyon régen, élt egy szépséges szép leány. Szép volt, okos, és ügyes, de egy nagy hibája mégis akadt. Bizony–bizony, nagyon szegény volt. Szegény, mint a templom egere, de még annál is szegényebb, mert neki [… Tovább]

Vers

Visszavonhatatlan…

http://www.zsefy.webege.com/visszavonhatatlan.html   Elszállsz most hirtelens füsthajad riadtan úszik szobámbólmint kismadár gyönge szárnyatakar az éj e zajos világtólnem véd meg semmi lépted nyomábanaz akarat földszagúfutó zápor elmossaaz alig-voltat is a megmaradt pedigelpárolg

Vers

Rozmaring

szemem sarkában szarkalábfutok hozzád mezítlábgondolhatsz bátran akármitmindig tévedsz egy parányita kimondott szavak sosem igazakhamisak mint a lerajzolt vonalakelcsábít a rozmaringbódító illata velem ringneked adom a perceketmelyek nekem nem kellenekIsten keze néha megremegs ilyenkor lelkem is rezegiszonyatos a fájdalomfagyos szívedben elveszekirigyek [… Tovább]

Elbeszélés

Gyönyörű pár 2.

*      2. rész     Teltek az évek. Kati és Zoli már külön éltek, méghozzá boldogan. Sikerült megvenniük egy olyan házat, amelyből azonnali hatállyal kilakoltatták a korábbi tulajdonost, merthogy kuláknak minősítették, az épületet államosították, és betelepítettek négy nincstelen [… Tovább]

Vers

Messze

hosszú úton…   Szavakat válogatok: élek, lélek, félek. Legjobb lenne messze,   hosszú úton, nyári fák árnyán, madarak röptén.   Képzelt – álom a nyár, elcsúszott napsugár, benne pihenek már.      

Vers

Fénytörés

Napokra osztom perceinket.Görnyedt felel?sségsorvasztjaméltatlankodó szem-villanásaidat.Nem fekszem haragoddal ágyamba, bárhogy hitetnél.Ki tudja, talán egyszerelismeremhóbortos erényeinket.Akkor majd nem marad semmi,csak te meg én: a feszített éjsötétben egy résnyi fénytörés.

Vers

Oázis

  Víznélküli partot értem lakatlan szigetemen, hol már magammal sem értek egyet.  Csak hitegetett arcom: egyszer célba érünk. Mint én-és-én. Semmiség. Atyám szava számról elt?nt nem jön újra semmiképp. Oázisom magam vagyok: kiszáradt kútja fámnak. Megöntöznek kínzó jajok: hagyatéka jó [… Tovább]

Vers

Gyerekként

  Arcomon borosta, pupillámon pára: bambulok a villany vélt napkorongjára. Hány izzószál hevén világít a hiány? Bíbor folt táncol az elfáradt retinán.   Mit az ablak szeme lát, annyi a világ, tömblakásból mérem a kinti éjszakát. Ujjamon számolnám a huszonöt [… Tovább]

Vers

vágytalanodva

valami jó verset kellene írni hogy ma is szeretni tudjalak zavarom a nap b?kez?sége bolygó kummulációk lent ráció ma sem futottam senki elébe a káosszal néztem buddhát amint govindáért ír prózát s közben neje borotválkozik egy remete anyává lenne mialatt [… Tovább]

Vers

Álmomban

* Álmomban mikor meg akartam halni a sínek között álltam vörös tavon úszott a nap magam tükrében láttam   várok a hideg vason távolból pöfög a halál múltam a töltésen hagyom a jövőnek kellhet talán   sötét felhővé robbant a [… Tovább]

Egyéb

A pohár

A gödrös homlokú ember természetes nemtörömdömséggel kortyol – aztán maga elé mered, kívül rekedve valami sohasem birtokolton. A megroncsolt fej odarántja a pillantást, hogy aztán észrevehetetlen gyorsasággal visszaparancsolja. Végül – belefáradva a kényszerű mozdulatlanságba – társtalan határozottsággal a kézmeleg pohár [… Tovább]