Néma út követi lábam nyomát.
Halkan osonok egy sötét parkon át…
Messzi fák susogják fülembe a magányt,
De nem ez mi tönkre tesz, nem ez mi bánt…
Komor, hideg szobrok kísérnek tova…
Lejárt már h?seik dics? kora.
Kit ábrázol egyik, másikat sem tudom…
Nem boldogítanak éjsötét utamon.
Lehunyom két szemem, hátha felébredek,
S az álomból kilépve fénycsóvát lelek…
Világosság nyílna a zord valóságra…
Kövek mozdulnának fényem irányába.
…a szem nyílik, szemhéj felvetül,
De a feneketlen éj még álomban merül.
Messze még a hajnal, s távoli a Hold…
Már oda minden emlék, mi szívemig hatolt…
Legutóbbi módosítás: 2012.07.09. @ 22:56 :: Furuglyás René