Nap: 2012.07.23.

szép amit látok, a szép gazdagít, már gazdagon látom, mit szépnek, pedig annyi a rút, és ma oly szép; s mi fáj, az oly jó ma, lenni éppen, mert több se kell a csodákhoz, csak észrevegyem – vagyok ; apró [… Tovább]

Ütemesen zakatol, kattog a fül. Tökéletlenség van, rossz kanapén. Hátam hullámtöréses. Embriósan gömbölyödnék hozzá az egészhez. A részletek csíráiban szeretlek. Kikeresem magamban a tested. Feledhetném, mégis maradni kell veszteg, hogy ne veszítsen el, akivé sorsom miatt leszek.

(Kép: Horváth Piroska)   Leterített vádirat egy leheletnyi sors erek erezetek voltunk vagyunk leszünk élet-test-nedvek évek amit átitat idős tér örömök-könnyek egy levélnyi örökzöld itatós- papíron mint a    kaparós-sorsjegy nyert… nem nyert  

Rajzoltam arcodra magam szolid nyugalmában, szemeid a jelenbe szólítanak és kérik, rajzoljak tovább…   Nem aludtam el,  pedig éjfélre járt az id?, nem akartam, hogy megsz?njön a látvány. Itt voltál, táncoltál, mint árnyék a falon. Én tapsoltam neked, csókot dobtál, [… Tovább]

  Gyors autók, tömeg, reggeli csúcs. Ilyenkor bújni csak befele tudsz, ahol nincs piros, követni lábnyom. A fülemen hedszet, empáhárom.   Csak befelé bújhatok, csak oda, ropog a város csigolyasora, mindig magam: akkor is, ha ketten. Piktogram lobban a lámpaszemben. [… Tovább]

Csaba Jávorka: A kép címe: Szabadulás (olaj, farostlemezen)   Erőd kifogyhatatlan… Ami benned fénylik egy tapintható pillanat, mely bizsereg, simogat. Parti nádon hajnal hasad, fénytörésben bíborból kék fakad. Talpad alatt a föld meginog, lápzöld indák foglya vagy, de bátorságod végtelen… [… Tovább]

Újra eljött az idő. Dübörög – és hallgat. Arcodra nyugalom ül. Belül bármit akarhat.   Zöldre mázolt falakon megáll a folytatás. Tükörben egy idegen – vagy csak te lettél más.   Forog, forog a kerék, kattog, sugdos folyton. Jó lenne [… Tovább]

fotó: Ruzsa Dániel   http://www.youtube.com/watch?v=prLDQWDhBDk&feature=youtu.be     Néma az alkony bagoly árnyéka mozdul fáradt a szél     a fák fölé lassan estruhát húz az ég én még ülnék  e szelíd csendben  mert itt  hallom  ahogy lélegzik az Isten…   [… Tovább]

Kép az internetről                                        Üvegműves                                                                    Koosán Ildikó Művészi tárgy, metszett pohár, aki csiszolja, mestere, holnap már kézről kézre jár gyöngyöző óborral tele.   Teremt mint isten, bőkezű; reflexek végtelen sora virág lesz, inda; kész a mű; lelke e darab, [… Tovább]

  I.     Ez a nap csak vánszorog, semmi élet benne. Örülnék, ha sorsom végre újra felfedezne. Nyikorog az ajtó, csendemet zavarva gondolatok raktárában jajt pakol a bajra.   Nyárs a kín, én hús vagyok, könny csöpög bel?lem – [… Tovább]

A hegyoldalról hófehér sikolyt lövell széjjel egy lombkaréj virág, egy fürt öröm, körötte zöld mosolyt leveleznek a fák, odébb – nyugtalan-húsú sziklaseb gyötri, szaggatja szürkén a hegyet, alul – göcsörtös út álmaival viaskodik a zaj, és levél-fodrosan úszik a csúcsig [… Tovább]

Nem feledve ember el?tti múltjáta kis Lélek a testben börtönben élt,éjjel csak ült a Göncölszekér rúdján,magányában a csillagoknak mesélt.Feladta a harcot, tovább nem küzdött,a keserves út végét ? már látta,álmot tovább az elmének nem küldött,a szabadulás pillanatát várta.Álnokság uralkodott a [… Tovább]

Miért sikoltanak a sínek, amikor a nyugodt emberek utaznak ott céljaik felé? Miért az árny a töltés fölé?   Miért sikoltanak a sínek? Légkondisra vett létezések menetrend szerint programozva érzések nélkül jutnak célba.   Miért sikoltanak a sínek, hisz a [… Tovább]

…aztán egyszercsak elengedik kezed, s te mész, mintha magad találtad volna föl a járást. Kipróbálsz minden buckát és huppanót – kísérleti korod, mondod és leporolod, amire nem mocsokként gondolsz. Nincs jobb a szabadságnál, vallása ez a felnövésnek, majd egyszerre megkevesbedik: [… Tovább]