Boér Péter Pál : A Mityka

 

Vaszarban búvódott, sajlódott akáclombok alatt. Nem voltam ott, de épp úgy látom, akár a delelő Hortobágyra odanőtt gémeskutat. Ösztöke nélkül hallgatózott, csokrokat sem szekercével szedett, s a tüneményes virágoknak lelkével adott nevet. Harangozott velük.

Megértőn kolonckodta magát felhőtlen fiatalságon át, megérve kitartó keményen, emberi daccal befonódott hitben, a Neki kijárót. Útravalónak hamuba sültet vonatozott csillag vigyázva, a pályák görbületénél hosszan a végállomásra.

Hagyaték nélkül ébredő, egycsendes dalban vándorol, s búzakalászt – ki tudja hol van már -, ekét, jelenít. Belőle nőtt, nem tollbamondja, vigyázón tudja honnan fú a szél, s minek éppen hol is van híja.

Tudom, ő nem egy állókép, hanem dalnok számvevő, folyton libbentő! Visszagyermekedve, széles világban szépapáinkét csordáját látom hazatérni, és kaszát húzni aratáskor.

Törött tükörből, bodzapuskával fonódik őföldjén furdancs lesre. Zöldemen tájat és múltat idéz, és vall időmértékesen. Ennél talán sokkal leckét adóbban tudja a szél fúvását, s azt, hogy honnan oson a vihar előtti csend.

Szénvasalóval simítja ékesen a csodát mutató végtelen utat, szirombontotta történelemben. Végét és elejét egyszem országnak, az országúton. Szélsimogató búvócskában, parlagot, s szántót idéz. Ima füzérrel, pitvarokkal, pajtában bőgő járomba hajlókkal sóhajt.

Tanakodón kutatja ismételhetetlenül, örök öreg emberek tuskótűzét. Velem egy világba, véghasadással vágyik szénásszekérre.

Hagyatékhagyó papírlapon veti a hírt, a csodát. Bugyelláris nélkül, vesszőfutva fest etűdöt a diólevélre, mint maradék teleken – azokban a régiekben -, lélek-ölelve csikótűzhely mellett.

Karámhazában, vadkörtefával tűzdelt dűlőúton, árok mentén liba mellesztésről regél. Hogy mennyit ér Ő, mi is tudjuk, templomba járó édesanyjával.

Fát ültetne valahol, hogy az zöldbe borultan tanítónk lehessen. Levelet, fészket, lángot, és parázst, rétek illatát szódallamba fonja. Jöttet, hiányt, jót, s igazat, egybeölel.

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 751 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/