Nap: 2012.07.17.

a csendet keresed minduntalan magadban hangtalan mélységeidben elveszel az első lélegzetvételben még ott volt mocorgott védtelen testedben álmaidban most is megleled szavak közt sután szólítgat s majd úgy érzed örökre elveszett de akkor váratlanul benned felébred s olyankor csak a [… Tovább]

aki vizet önt tiszta pohárba nem búsulja a létet nincsen homálya áttetszik a leveg?tengeren ege hegén beleborzong a végtelen kedvenc szava is ilyen megállás nélküli felfestett mosolyát omlósabb köd lepi és hályogtalan homlokán elfér sok hurrikán törzs india indián inka [… Tovább]

Mi vagyok én néked? Talán kulcs a zárba, mi kinyitja elméd egy álomvilágba? Mi vagyok én, mondd meg! Az utolsó esély, hogy e zord földön jobb világot remélj? Lehet mindez álom, fájóbb az igazság… Nem voltam még senkid… Ne legyek? [… Tovább]

Folyik a felvétel – már másképpen játszol. Semmi lámpaláz, olyan természetes, ahogy teszed, kívülr?l ugyanúgy, ahogy egyébként; micsoda m?vészet! – gondolják; gondolod – mert valahogy te is néz? leszel ebben a m?ben, ahol többet tudsz meg az emberr?l, „mint olyanról”, [… Tovább]

Egy fát szeretnék valahol.Akár kopárat, akár zöldjébe borultat– egy érthetetlen azonosulást. És csak állok, hajladozok– örökös készenlétben –mint aki tudja– háborúznak az ültetvényesek.

  ….de túl fekete az éjjel, hogy kimutassam, és különben is, a lámpa oly illetlenül figyeli lélekz? tested fel-le emelked? titkos nászát,   hogy egészen zavarba jövök t?le. Rendet akarok rakni, vagy hozzád érni – magam sem tudom már. Soha [… Tovább]

Sötétb?l a fénybe egy gyermek felsírt,fent a magasban ragyogott az égbolt,édesanyja elfeledett minden kínt,karjában fia, maga a csoda volt.Egy angyali fény benne testet öltött,tisztán jött világra, álarca nincsen,körülötte a világ még tündöklött,lelke nem érezte magát bilincsben.Angyalok ?rzik a védtelen létét,még [… Tovább]

  úgy írnék vmi szerelmeset rozsda ízű nyelvem alatt a félelem megkörnyékez reménynek öltözve a kéj amikor egy ágyon két ember átszuszog a végtelenbe és csak vannak mint tiszta lepedőre ejtett játékbabák de élnek hisz a vágy ott felhősödik mint [… Tovább]

H?ség     Koosán Ildikó         Nyírfa magaslik, felh?kig ér, árnyéka ring lenn, h?s tenyér, ágfüggöny rejtek, lomb-lugas, meghitt homály, még ott a pad.   ? visszajár… Szell? a fán látta, kedvese itt lett a lány; rég [… Tovább]