Sötétb?l a fénybe egy gyermek felsírt, fent a magasban ragyogott az égbolt, édesanyja elfeledett minden kínt, karjában fia, maga a csoda volt. Egy angyali fény benne testet öltött, tisztán jött világra, álarca nincsen, körülötte a világ még tündöklött, lelke nem érezte magát bilincsben. Angyalok ?rzik a védtelen létét, még halkan hallja a harsonák hangját, nem gyötri fájdalom törékeny testét, nem érzi a világ semmilyen baját. Nyugalmat, békességet lát álmában, szeret? szül?k, ölel? karjában.