Vőneki Adrienn : Furcsán érzek

 

….de túl fekete az éjjel, hogy kimutassam,
és különben is, a lámpa oly illetlenül figyeli
lélekz? tested fel-le emelked? titkos nászát,

 

hogy egészen zavarba jövök t?le.

Rendet akarok rakni, vagy hozzád érni –
magam sem tudom már.
Soha senki sem mondta még,
hogy ilyen nehéz az önuralom.

 

Csak nézlek, és továbblépek
a fürd?szoba csendes zuhatagába.

 

Odakint egykedv?en döntögetik fel

a kukákat a randalírozó álmok,
és én,
én furcsán érzek.

Legutóbb szerkesztette - Vőneki Adrienn
Szerző Vőneki Adrienn 65 Írás
Szabad vagyok, akár a verseim