Apáti Kovács Béla : Színtelen pillangó

Egyszer szörny? dolog történt a virágos réten, ahol a színes szárnyú pillangók élnek.

Egyszer szörny? dolog történt a virágos réten, ahol a színes szárnyú pillangók élnek. Pepikének, a kicsi pillangólánynak egy hatalmas es? lemosta tarka szárnyairól a színeket. Szomorú látvány volt a pillangólány színtelenül. Ezenkívül pillangóéknál igen nagy szégyen volt, ha valaki színtelen szárnyakkal jelenik meg a társai el?tt. Még az is el?fordult, hogy a többiek kiközösítik, nem állnak vele szóba.

      Amikor Pepike meglátta tükörképét a közeli patak vízében, keservesen elsírta magát, és elbújt egy s?r? bokorban. A közeli fa ágán ül? kismadár mindent látott, és megkérdezte t?le:

      — Mi a baj, Pepike? Miért itatod az egereket?

      Szegény kicsi pillangó ijedten kapta fel a fejét. El?ször azt hitte, valamelyik pillangótársa szólította meg. Nagyon megkönnyebbült, hogy csak egy kismadár.

      — Hogyne sírnék, nézd csak szárnyaim színtelenek lettek. Az es? lemosta róluk az összes színt. Hogyan menjek így a többi pillangó közé? Ha meglátják színtelen szárnyaimat, ahányan csak vannak, mind ellenem fordulnak. Még az is el?fordulhat, hogy elkergetnek err?l a szép virágos rétr?l. Mi lesz akkor velem. Elpusztulok, ha nem repdeshetek a sok, illatozó virág felett.

      — Ezért ne búsulj Pepike! — vigasztalta a kismadár —, segítek, hogy szárnyaid újból színesek legyenek.

      — Igazán? Megtennéd? — örvendett a pillangólány, és örömében boldogan ugrálni kezdett.

      — Természetesen, szívesen segítek a bajbajutottakon — válaszolta.

      — Hogyan tudsz segíteni, hogy szárnyaim ismét színesek legyenek?

      — Nagyon egyszer?, van nekem barátom a faluban. Egy kisfiú, aki csodásan tud festeni, és szüleit?l nemrég kapott fest?készletet neve napjára.

      Pepike ámulva hallgatta a kismadarat, és alig várta, hogy megismerkedjen a kis fest?m?vésszel, majd kíváncsian megkérdezte:

      — És mit kér, amiért befesti színesre a szárnyaimat?

      A kismadár hangosan elnevette magát:

      — Mit kér? Mit kér? Tudd meg, hogy barátom mindezt elkészíti ingyen, mert ? olyan rendes, segít?kész kisfiú.

      Ez megnyugtatta Pepikét, és a kismadárral vidáman elindult a falu felé.

      Hamar meg is érkeztek. Szerencséjükre a mérges kutya is valahol a hátsóudvarban húzta a lób?rt, és nem figyelt fel rájuk, amikor megérkeztek.

      — Gerg?! Gerg?! — csipogta óvatosan a kismadár a fiúcska ablaka alatt egy faágra repülve. — Nyisd kis az ablakot! Beszélni akarok veled.

      Az ablak gyorsan kinyílt, és egy kócos fej? fiúcska nézett ki rajta.

      — Mit akarsz, Csicserg?? Miben segíthetek?

      — Nézd csak, nagy bajban van kicsi barátom, Pepike! Az es? lemosta a színeket szegénykének a szárnyairól. Légy szíves fesd újra ?ket, mert így a többi pillangó elkergeti a virágos rétr?l! Ugye megteszed?

      — Nagyon szívesen — mondta mosolyogva Gerg? —, úgyis gyakorolnom kell a festést. Csak azt mondjátok meg milyen legyen?

      — Ezt rád bízom — felelte Pepike —, a kismadár azt mondta, hogy te gyönyör?en tudsz festeni. Azt szeretném, ha szárnyaim minél színesebbek lennének.

      — Ezen ne múljon — mondta és mindjárt neki is állt a munkának. El?vette a szépen rendben tartott fest?készletet a szekrényéb?l. Megkérte a pillangólányt, hogy foglaljon helyet az asztalon, majd festeni kezdett.

      Közben a kismadár kint az udvaron trillázott, hogy elterelje a háziak figyelmét. Mindenki az ? dalával volt elfoglalva, és senkinek nem jutott eszébe benyitni a kisfiú szobájába.

      Ezalatt Gerg? olyan gyönyör? színeket varázsolt Pepike szárnyaira, hogy ilyen talán még a pillangókirálynak sem volt.

      Amikor elkészült elégedetten szemlélte munkáját.

      — Nézd csak, kicsi pillangó, ugye tetszik az új, színes szárnyad?

      Gerg? egy tükröt tartott Pepike elé, hogy megcsodálhassa magát.

      — Szebbek, mint újkorukban — kiáltott fel boldogan a pillangólány, és alig várta, hogy megmutassa társainak.

      Gyorsan megköszönte a segítséget a kismadárnak és Gerg?nek:

      — Köszönöm, drága barátaim a segítséget. Megmentettétek az életem. Most mennem kell, a többiek már várnak. Ég áldjon bennetek!

      A kis fest?m?vész nem vette zokon, hogy Pepike ilyen hamar visszarepült a virágos rétre, s?t örült, hogy mások is láthatják, milyen szépen tud festeni, pedig még csak óvodás. Igaz nagycsoportos.

     

      Ha találkoztok egy szépséges, színes szárnyú pillangóval, tudjátok meg, bizonyára neki is Gerg? festette szárnyait.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Apáti Kovács Béla
Szerző Apáti Kovács Béla 188 Írás
Mindig szerettem az irodalmat. Számomra az olvasás, olyan, mint más embernek a kenyér. Nem múlik el nap olvasás nélkül.