Marthi Anna : Zavar

Összezavarodtam. Nem látom az emberiség számára van-e kiút?

Nem tudom id?tlenségb?l csöpögtetni türelmemet, és a köd

hatalmából nem látni, mögötte születik-e rendesebb, mint ma én.

Pedig álmaim ebben a világban is részletezve látták a szépet-jót,

fájdalmakat csitító szeretetet, a misszionáriusok, orvostanhallgatók,

a lélekgyógyászok, az áldozatkész ápolók, foglalkozás szerint is mind

önfeladó, segít?kész alkalmazkodók, tanulók, kiutat keres?k, kérem

mondjátok meg, lesz-e bennem is türelem, hogy belássam, miért

szeretettel gyógyító csend-zászlók alatt születnek a finomabb szavak?

Legutóbbi módosítás: 2012.07.17. @ 16:05 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak